Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

193 pénzben ki volt elégitve, s igy kötelesrészét meghaladó értékű hagyatéki ingatlanok lettek nevére telekkönyvezve; s hogy ezen ingatlanok a kölcsönös megállapodáshoz képest nem természetbeni kötelesrésze fejében, hanem hátralékos készpénzbeli követelésének, de főleg az apai ősi adósságoknak fedezése czéljából hagyattak tulajdonában. Ily körülmények közt alperes a kötelearészre lett szorittatásával annálkevésbbé védekezhetik, mert azt sem mutatta ki, hogy a mennyiben a testvérétől felvett összegek, és az apai ingatlanoknak szóban levő 76 része anyai örök — s apai kötelesrészét felülhaladják, a többlet már általa előzőleg az ősi terhek törlesztésére fordíttatott; mert alperes ezen ingatlanoknak M. László tulajdonába átbocsátását, tekintve csődtömegéhez lett csatoltatását maga sem állítja ; mert különben is alperes hallgatag beismerése szerint a hagyatéki hitelezők össze nem hivattak, és alperes saját előterjesztéséhez képest a kereseti követelés felől előbb tudomással nem birt, a terhek tehát tudva nem levén, azoknak beszámítása, és kötelesrész megállapítása lehetséges sem volt. Hasonlólag nem hivatkozhatik alperes az osztrák ptkönyv 821-ik §-nak kedvezményére, mely jelen esetre, midőn a hitelezők fedezésére szerződésileg külön alap kijeleltetett, nem alkalmaztathatik. Mindezekhezképest alperes a perbeli adatok nyomán felperes követelésért apai öröksége, illetőleg a birtokában maradt hagyatéki ingatlanok erejéig felelősnek kimondandó volt. A mi a kereseti jog vitatott elévülését illeti, tekintve, hogy a beperelt kötvény lejártnak csupán a mindkét részről kikötött 3 havi felmondás után vétethetik, az elévülési idő pedig egyedül a lejárattól számitható; tekintve, hogy a G. alatti irat, mennyiben záradékában az arra hivatott egyházi hatósági közegek által a számadási tételeknek helyessége, és az okmányokkal megegyezése bizonyittatik, közokirat erővel bir, s az elévülést megszakító kamatfizetést, a mit egyébként alperes D. alatti nyilatkozatában is már elismert, kellőképen igazolja: ebbeli kifogása alaptalannak találtatott. Ellenben az id. törv. szabályok életbeléptekor már 3 éven tul hátralékban volt kamatokra nézve az elévülési kifogásnak az osztrák ptkönyv 1480-ik §-a alapján hely adatván, alperest Döntvénytár IV. J g