Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

192 ellen teljes jóhiszeműséggel indítván meg, annak kimenetelét előre biztosan nem tudhatta, költsönösen megszüntetettnek nyilvánítani kellett. Ezen ítéletet felperes felebbezte, mert az É. alatti okirat, mely szerint alperesnő fivérével az örökség iránt szerződött, 1858. évi jan. 21-én kelt, tehát 9 hónappal előbb, mint a 2. sz. a. beszavatolási okmány, s 1858. évi máj. 12-ig a szerződésileg kikötött összeg nagyobbrészt már ki is fizettetett alperesnőnek, s igy ez az örökséget nem mint szükségörökös, s nem is az osztrák ptkönyv 784-ik §-a, s a függelék 60. sz. rendeléséhez képest kapta, hanem szerződés alapján. Ugyanezen É. alatti szerződés függeléke szerint az abban kikötött öszszegen felül még a M. Pál hagyatékának Y6-át is megtartotta, minek következtében a H. alatti szerint e hatodrész értéke az ő adósságai fizetésére lett fordítva. A szükségörökösödés jogalapján tehát alperesnőt felmenteni nem lehetett, de az alapon sem, hogy felperes a hagyaték vagy M. László ellen nem lépett fel, minthogy az A. alatti kötelezvényben a selectivitás volt kikötve. Ezen felebbezés folytán a pesti kir. ítélőtábla 1870. évi jul. 5-én 21,908: 1869. sz. a. következő Ítéletet hozott: Az elsőbirósági ítélet a perköltségre nézve holybenhagyatván, különben megváltoztatik, és alperes köteleztetik a felperes káptalan által képviselt Ny—Z—i kath. templom pénztárának 1050. o. é. ft tőkét, és ennek 1861. évi jul. 24-től számítandó 6°/0 kamatait néhai M. László utáni öröksége erejéig 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperes az E. alatti pótszerződéssel beigazolta, hogy alperes még 1858. évi jan. 21-én, tehát az ugyanazon évi szept. 26-án kiállított beszavatolási okirat kelte előtt testvérével M. Lászlóval néhai szüléik hagyatéka iránt 445,000 pftban kiegyezett, s hogy ezen egyezség a 4-ik, illetőleg az ezt módosító 6-ik pontban foglalt bővítéssel a beszavatolás után is érvényében fentartatott. Ha ezen szerződési pontok alperes javára legkedvezőbben értelmeztetnek is, annyit mindenesetre tanusitanak, hogy a fenforgó örökösödési viszonyok nem a 2. sz. a. hivatalos beszavatolási okirat alapján, hanem már annak keletkezte előtt bíróságon kívül eltérőleg rendeztettek ; hogy midőn a beszavatolás történt, alperes már apai örökségének egy részére nézve kész-