Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

191 érvényben volt törvény szerint, a kötelesrész az összes hagyat'jkbeli adósságok levonásával levén megállapítandó, és a szükségörökösnek egészen tisztán, s illetőleg tehermentesen átadandó, a 2. sz. a. okiratból nyilvánvaló, hogy a midőn alperesnő részére a kötelesrész biróilag megállapítva lőn, az a törvény értelmében csakis az összes hagyatékbeli adósságok levonásával állapíttathatott meg, mert csakis ezáltal válhatott lehetgessé, hogy alperesnőnek kötelesrésze egészen tehermentes legyen, a minek ellenkezője egyébként a hivatolt 2. sz. a. okiratból ki nem tűnik, mely alapon tehát alperesnőt a pere* követelés kifizetésére jogczimen kötelezni nem lehet; — a Alperes által E. alatt betársitott szerződés pedig alperesnőnek szükségörökösi minőségét meg nem változtatja, mert ezen szerződésből kiviláglik, hogy alperesnő a neki néhai ifj. M. Pál után örökrészül jutott hagyatéki részt M. Lászlónak az ott kikötött összegért átengedte, ugy hogy M. László örököstárs, kinek a 2. sz. a. átadási okirat szerint M. Pál hagyatékának 4/6 része jutott, az E. alatti szerződés alapján ezen hagyatéknak % részét szerezte meg, az alperesnő által neki átengedett tf6 csak időlegesen, s illetőleg addig maradván alperesnő tulajdona, mig az alperesnő javára lekötött követelés teljesen kielégitve, és az ezen V6 részt terhelő ősi adósságok letisztázva nem leendnek. — Azon körülmény azonban, hogy az ősi adósságokat vagy azok egy részét alperesnő tartóznék fizetni, és hogy az É. alatti szerződés 4) és illetőleg 6-ik pontjában foglalt megállapodás ekképen volna alperesnő terhére értelmezhető, a hivatolt E. alatti szerződésből épenséggel ki nem tetszik, valamint a H. alatti okiratból sem lehet következtetni, hogy alperesnőre felperes irányába a kérdésben levő követelésre nézve fizetési kötelezettség hárult volna, miért is ez alapon sem lehetvén alperesnőt a peres követelés lefizetésére kötelezni, felperest annálinkább el kellett keresetével utasítani, mert azt, hogy kereseti követelését az adósnak hagyatéka, vagy a 2. sz. a. okirat szerint kedvezményezettnek kitüntetett örököstárs M. László ellen érvényesíteni akarta, és ez uton kielégítéshez nem juthatott, felperes nem is állitotta. A perköltséget, minthogy alaposan vélelmezhető mikép felperes néhai ifj. M. Pál Örökösei közt fenforgó jogviszonyokat tüzetesen nem ismerte, s így a jelen pert az egyik örökös