Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)
A végrendeletben sem mondatik, hogy T. András józan észszel és felfogással tette intézkedését. Ezen felebbezés folytán a pesti kir. Ítélőtábla 1870. évi jun. 23-án 17,567: 1869. sz. a. következő Ítéletet hozott: A városi törvényszék ítélete indokaiból, s annálfogva is helybenhagyatik, mivel a 26,165. sz. a. hétszemélyes táblai határozattal, az örökhagyó gyenge elméjüségének további nyomozása rendeltetvén el, ennek eszközléséig, mi azonban az örökhagyó közbejött halála miatt meg nem történhetett, az állítólagos gyenge elméjüség egyéb bizonyítékok hiányában bíróilag megállapítottnak tekinthető nem volt; a hétszemélyes táblai határozattal fentartatni rendelt intézkedések alatt tehát más nem vala érthető, mint azon intézkedés, mely a vagyon gondnokság általi kezelésére vonatkozik, a gondnokság fenállása pedig a végrendeleti intézkedés szabadságát nem gátolja. Ezen ítélet ellen is felperesek felebbezéssel éltek, mert a hétszemélyes táblai határozattal fentartott intézkedések között, a vagyonkezelésre vonatkozó tétel a legcsekélyebb, mennyiben ezáltal csak a használatra nézve köttetett meg az örökhagyó keze, — ellenben a fentartott intézkedések többi pontjai, t. i. hogy az elme gyengeség miatt kimondott gondnokság telekkönyvileg feljegyeztetett, s hirlap utján közzététetett, ezek már oly lényeges körülmények, melyeknélfogva a gondnokolt nemcsak haszonélvezetben, hanem az ingatlanok tulajdonjogának gyakorlatában is gátolva volt, következéskép valamint életében nem rendelkezhetett vagyona felett, ugy halála esetére sem támadhatott fel ebbeli joga. — Végül, miután a 2-odbirósági határozat a vagyongondnokságot hangsúlyozni látszik, megjegyeztetik, hogy hasonesetekben nem szokás személyi és vagyoni gondnokságot külön felállítani. Mely felebbezés következtében a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék 1871. évi márcz. 23-án 4943: 1870. sz. a. következő ítéletet hozott: A pesti kir. ítélőtábla ítélete, tekintve, hogy a kereset alapját képező ama felperesi állítás, mintha a végrendelkező T. András a D. alatti végrendelet alkotása alkalmával már előbb hozott jogerejü bírói végzés folytán gyenge elméjüség miatt gondnokság alá helyezve lett volna, az e tekintetben becsatolt C. alatti hétszemélyes táblai határozattal nem igazoltatott: — ezen és az abban foglalt indokokból helybenhagyatik.
