Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

168 támasztatott volna , nem igazoltatott; — továbbá, mert az érintett telekjegyzőkönyvek tanúságaként, R. Hermann ellen elrendelt csőd feljegyezve nem levén, hogy alperes az érintett követelésnek megszerzése s engedmény utjáni átruházása tekintetében roszhiszemii tulajdonosnak volna tekintendő, nem tanusittatott. Ezen itélet ellen is felperes perügyelő felebbezéssel élt, melyben hivatkozva az É. alatt csatolt 7083: 1866. sz. a. megyetörvényszéki végzésre, melyben neki a kereset megindítása kötelességévé tétetett, a következőket hozza fel: Nézete szerint nem áll azon elv, mintha a csődperügyelő csak azon javakat kereshetné per utján, melyek a csődtömegbe összeirattak, vagy ahoz igény utján csatoltattak; s miután keresetleveléhez D alatt mellékelt okmánynyal igazolta, hogy a követelésnek a csődtömeghez! csatoltatásáért folyamodott, az E. alattival pedig, hogy ezen 700 ftnyi követelés a 7083. sz. a. végzéssel tettleg lefoglaltatott, és a csődvagyonhoz csatoltatott, végre •/. alatt a jelen felebbezéshez mellékelt 1630: 1867. sz. a. végzés által a kérdéses követelésre nézve felperes csődtömeg javára a telekkönyvi feljegyzés is elrendeltetett, ha ezen feljegyzés a telekk. iroda hibájából nem eszközöltetett is, e mulasztás a csődtömegnek kárára nem szolgálhat. De továbbá igazolta felperes azt is, hogy vagyonbukott R. Ármin a kérdésben forgó 700 ftnyi activ követelést 1865-ik évben, tehát a csőd elrendelése után szerezte, (mikor tehát a csődtörvény szerint többé nem magának, hanem csak a tömegnek szerezhetett) minélfogva ezen követelésnek másra, t. i.jelenlegi alperesre lett átruházása, s annak nevérei bekebleztetése jogtalanul történt, s meg nem állhat. — A mi pedig alperesnek jóhiszeműségét illeti, miután a R. ellen elrendelt csőd hirlapilag körözve lőn, azt alperes is tudni tartozott, s igy jóhiszeműsége nem mentheti. Mely felebbezés következtében a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék 1871. évi márcz. 15-én 3225: 1870. sz. a. következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatván, felperes keresetjoga megállapíttatik, s ehezképest az alperes részéről R. Hermannak 1865. évi máj. 15-én kelt engedménye alapján a S-i 28. számú telekjegyzőkönyvben 1 — 16. sz. a. felvett ingatlanokra C. 16. és 24. tétel alatt, ugy a S-i 39. számú telek-