Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

150 után járó csak azon kártalanítási összeget tartotta fenn, mely az 1848. t. czikk szerint még járt. Ez indok eltalálta az igazságot, felperes mást nem is vett keresetbe, de az Ítéletben ez igazság nem talált kifejezésre, tehát az indoknak tovább kellett terjeszkedni, és miután az Ítélet a fentebbi igazsággal öszhangzásban nincs, tehát tovább mentek az indokok, és az 1848. évi XIII. t. czikkel kezdenek takarózni, melyről a szerződés egy szót sem tartalmaz. A szerződésben a IX. t. czikkre való hivatkozás egyedül annak megjelelésére szolgál, hogy felperes az összes urbériségekért járó váltságot, akárki által, és mi módon váltatik meg, fentartotta, miként lehetett tehát a XIII. t. czikkre hivatkozni, és mi érvet találhatott a biróság abban, hogy e t. czikkben a maradványföldekről mit sem emlit; — a biróság maga érezvén érvelése gyengeségét, hozzáteszi, hogy e „t. czikkek egyedül a telkekért határozott álladalmi uton államkötvények által eszközlendő kártalanításról szólnak," mely egész utóbbi tétel valótlan, mert sem a IX., sem a XII. t. czikk telkekről egy szót sem szól. Még gyengébb a nyomban következő indok, hogy nem lehet feltenni, miszerint a felek a szerződés kötésekor, midőn csakis e t. czikk volt ismeretes, nem pedig a maradványföldekre vonatkozó 1853. évi márcz. 2-ki nyiltparancs, egy ismeretlen későbbi intézkedés esetlegére alapiták alkujokat, — a bíróságnak nem volt szabad a positiv tények mezejéről a találgatás sikamlós terére lépni. Van ez utóbbi indokban bizonyos része az igazságnak, t. i. az, hogy midőn peres felek az A. alatti szerződést kötötték, az 1848. évi törvény az úrbéri szolgálatokat megszüntette, és ép ezért felperes azokat, miután az idő szerint még csak igért értékük tudható nem volt, el nem adhatta, s körültekintő alperesek megvenni hajlandók sem lettek volna, tehát e tekintetben áll az, hogy az eladás jövő esetlegességre nem alapíttatott, miután az, mi jövő esetlegességtől függött, t. i. az összes urbériségért járó váltságösszeg ki lett véve az eladás alól, és felperesé maradt, s akként ezen indok tévedésen alapszik. Azon indok, hogy későbbi törvény vagy rendeletre szerződést alapítani csak igen világos előrelátható esetekben lehet, ide épen nem alkalmazható, mert hisz felperes joga régibb az 1848-ki törvénynél, — miután pedig ő az összes urbériség váltságösszegéhez jogot nem későbbi törvény alapján nyert, hanem azt az A. alatti szerződés szerint továbbra istulajdonáu