Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

Ellenben tekintve az 5 •/. alatti okmányból nyíltan kitűnik, hogy az nn-i birtokokat Cs. Lajos 1854. évi nov. 4-én akkor, midőn elsőrendű alperesnő már törvényes neje volt, nejével elsőrendű alperesnővel szerezte; tekintve, hogy felperes nem igazolja, hogy azon javak, nevezetesen a B-i helységben levő belső telek, szőlő s káposztás, melyeken a fenirt íékvők szereztettek, kizárólag Cs. Lajos sajátja volt, elsőrendű alperesnőnek ezen vagyonok felerészéhezi tulajdonjogát közszerzői jogon megállapítani kellett; az ingóságokhozi szerzeményi jogát pedig felperes saját beismerése alapján; miután kétségbe nem vonta, hogy azok elsőrendű alperesnővel házasság ideje alatt szereztettek. A B-i 102. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan vagyon, hogy Cs. Lajos hagyatékát képezné, felperes nem igazolván, sőt beismervén, hogy ezen ingatlan elsőrendű alperesnő telekkönyvi tulajdonát képezi, ezen ingatlant a hagyatékhoz tartozónak tekinteni nem lehetett, s felperes ezen vagyont illető keresetével elutasítandó volt. Elsőrendű alperesnő 160 ft női hozományának a hagyatékból leendő kiadását elrendelni kellett, miután felp. kétségbe nem vonta, hogy alperesnőnek szüléi után öröklött szőleje volt A-n, s hogy e szőlő 3 • . szerint eladatván, a vételár 160 ft, mely e hozományt képezte, Cs. Lajos házához vitetett; ezek mellett felp. azon kifogását, hogy a szőlő Cs. Lajos által is adatván el, ezen szőlő felerészben annak tulajdona volt, elvetni kellett, annyival inkább, mert Cs. Lajos tulajdonjogát ezen szőlőhöz mivel sem igazolja. Ezek tekintetbe vételével a kért tanúkihallgatásnak szüksége fenn nem forog. Az özvegyi jog felp. által elismerve levén, a felperesi kérelemhez képest a kijelelt vagyonokban volt megállapítandó, mivel törvényeink nem az egész hagyatékot rendelik özvegyi jogon általadni, mint inkább az özvegynek sorsához mért tartást s lakhelyet rendelnek, alperesnő pedig a C. alatti okmány szerint is tartása, s lakhelyi ellátása tekintetében azon vagyonuk használatába bocsátásával, melyek az Ítéletben özvegyi jogon átadatni rendeltettek, megelégedett. Alperesek által felhozott 10 •/. alatti végrendelet e helyütt tekintetbe nem vétethetett, s az örökösödési jog meghatározásának alapjául nem szolgálhatott, miután ezen okmány a végrendelet külsőségére megkívántató kellékeket, tanuk s hitele9*