Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

113 előtt indított sajtóügyében, vádlottak a nyilvános tárgyalásra kitűzött határidő első felében kifogásokat adtak be a kereshetőség ellen, azt vitatván, hogy a panaszlott sajtóvétség tényállása nem forog fenn, és hogy ha meg nem engedve ez fenforogna is, másod és harmadrendű vádlott együttesen feleletre nom vonathatnának, miután a szerző tudatik, és igy más személyek elleni keresetnek nincsen helye. Emiitett bíróság ezen kifogásokra nézve következő végzést hozott: miután a sértő állítások bebizonyítása a sajtóvétségek iránti eljárásnál meg nem engedtetik; s az ítélethozatal más, habár bűnvádi per kimenetelétől függővé tehető nem volna, — de még az 1848-ik évi sajtótörv. 33-ik §-ban említett felelős személyek is feleletteberrel tartoznak: vádlottak többi, az ügy érdemét tárgyazó kifogásaikkal az esküdtszéki bíróság előtti nyilvános tárgyalásra utasíttatnak. Vádlottak ezen végzés ellen törvényes időben felfolyamodást adtak be, melyben előadatott, miként nem vétetett figyelembe vádlottaknak a felperes kereshetősége ellen emelt kifogása, mely az illetékesség iránt beadható kifogás módjára tárgyalandó lett volna; hogy továbbá tévesen lett az együttes felelősség a sajtótörvény 33. §-a ellenére megállapítva, holott még tényálladéka sem forog fenn a sajtóvétségnek; — ezeknél fogva felfolyamodók a 26. számú végzés megsemmisítését és kifogásaik tárgyalásának elrendelését kérték. A m. kir. curia mint eemmítőszék a felfolyamodásnak helyt adott, s ennek folytán a f. évi decz. 7-én 26. sz. a. hozott végzés megsemmisíttetvén, az eljáró sajtóbiróságot a f. évi deczember 4-én 26. sz. alatt beadott kifogásoknak jegyzőkönyvileg leendő tárgyalására és ujabb határozat hozatalára utasította; mert a kereshetőség ellen intézett kifogások felett az eljárás aként eszközlendő, mint az illetőség irányában beadott kifogások felett, és a mely esetekben a sajtóvétségek iránti eljárásban különös szabályok nem léteznek, a törvényszéki rendtartás átalános szabályai veendők alkalmazásba; a törvényhozástól nyert felhatalmazás folytán kiadott, és 1867. július 25-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 4-ik kikezdésében, és illetőleg 2-ik pontjában foglalt lényeges eljárási szabályok lettek tehát egészen figyelmen kivül hagyva, midőn a vádlottak által beadott kifogások, az ellenfél közbeDöntvénytár I. és II. 8