Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)
114 jöttéveli tárgyalásának mellőzésével elutasittattak, ós ennélfogva az 1867. május 17-én kelt miniszteri rendelet 91. §-a b) pontja értelmében, a f. évi decz. 7-én 26. sz. a. hozott végzést megsemmisíteni, és a beadott kifogások szabályszerű tárgyalását 3 ujabb határozat hozatalát elrendelni kellett. 100. Sajtóügyekben azonban kifogásnak a kereshetőség ellen, az emiitett pont értelmében, csak az 1848. XVIII. tczikk 33. §-nak azon esetében van helye, ha nem a sérelmesnek tartott czikk szerzője, hanem a felelős tulajdonos, kiadó vagy szerkesztő ellen indittatik kereset. Ha a czikkben nincs is bizonyos személy megnevezve, vagy átalánosan felismerhetöleg megjelelve, az 1848: XVIII. tczikk 20. §- a szerint senkitől sem lehet a keresetjogot megtagadni, ha azon czikk által sértve érzi magát. (1869. decz. 30-án 4849. sz. a. kelt határozat.) L. S.-nek, Dr. P. ö. ellen, rágalmazás miatt folyamatba tett sajtóügyi perében, a pesti kerületi kir. sajtóbiróságnak 1869. decz. 13-án 568. sz. a. hozott azon végzése ellen, melynélfogva a vádlott által a magán vádló kereshetősége ellen emelt kifogásoknak hely nem adatott, vádlott 1869. decz. 10-én 580. sz. a. felfolyamodást adott be. A f. évi decz. 3-án beadott kifogások azon tény körülményeire alapíttattak, hogy a sérelmesnek vélt czikkben a vádló megnevezve nem volt, s így annak kereshetőségi joga nincs. A felfolyamodásban azt kérte vádlott, hogy a végzés megváltoztatván, kifogásának hely adassék, felperes kereshetőségi joga leszállittassék, és költségei megtérítésében elmarasztassók, mert azon ellenvetése, hogy vádló vádlevele agf. ZichySchmerling-féle sajtóügyi szabályokra van fektetve, figyelmen kivül hagyatott, mert kifogásai felett a tárgyalás nem az esküdtszéki tárgyalás napjára tüzetett ki, mert az 1848. XVIII. t. cz. szellemével ós tartalmával ellenkezik, hogy annak is legyen kereshetősége, ki a maga neve alatt írni nem merészelt; és végül minthogy