Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

38 orvosolhatók, következőleg a semmiség panasz jelen esetben helytelenül alkalmaztatott. 38. Adománylevél alapján gyakorolt bányamüvelés megszüntetése iránti kereset, bármily czimen indittassék, a bányabiróság illetőségéhez tartozik. (1869. szept. 3-án 681. sz. a. kelt határozat.) H. S. és társai felperesek gr. F. A., mint a salgó-tarjáni kőszénbánya részvénytársulat elnöke ellen, 1869. január 27-én beadott keresettel pert indítottak az iránt, hogy alperes bányatársulatnak zagyvái birtokához tartozó, a zagyvái 1-ső számú telekjegyzőkönyvben „Puszta-Inaszó" 1. 780. helyrajzi szám alatt felvett puszta-inaszói és cserniki birtokrészeken találtató kőszén- és ásványtelepekben, s átalában ezen részeknek ugy földfeletti valamint földalatti területében, mint felperesek kizárólagos telekkönyvi tulajdonában, minden turzás, müvelés, és használat betiltassék, s alperes bányatársulat az emiitett részeknek minden belső és külső tartozékokkal felperesek birtokába leendő átadására, ugy azok minden órintésétőli tartózkodásra köteleztessék. Alperes az illetékesség ellen kifogást tett, minek folytán a felekkel eziránt tartott tárgyalási alapján, Nógrádmegye törvényszéke f. évi június 17-ről 4112. sz. a. következő végzést hozott: A birói illetőség megállapíttatik, s a per felvételére és esetleg jegyzőkönyvi tárgyalására határidőül folyó 1869. július hó 28-ik napjának délelőtti 9 órája a megye törvényszék pertárában kitüzetik, erre mindkét fél a prrdtrs 111. §-ban foglalt következmények terhe alatt megidéztetvén; mert felperesek keresetlevelökben alperestől nem ennek a puszta-inaszói felperesi birtokon szerzett, de nem igazolt bányatulajdon jogát, hanem a puszta-inászói és csorniki birtokrészeken alperes által jogtalanul gyakorolt kőszénbánya-mivelés megszüntetését, s érintett birtokuk ugy földfeletti, mint földalatti területének kizárólagos használatába behelyezésüket követelik. Eszerint alperesnek azon állítása, hogy ez ügy illetékes megbiráláea az ideigl. törv. szabályok VII. részének III. fejezetéhez képest a bányabirósághoz tartozik, annyival kevésbé vétethetett figyelembe, mert alperes azt sem igazolta, hogy neki a kérdéses birtokokon gyakorolható turzási jog bányabiróságilag adományoztatott s bányatellekkönyveztetett volna.