Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

60 Kötelmi jog. mileg el nem bírálta, hanem azt mellőzendőnek mondta ki azért, mert nézete szerint a jelen válóperben helyet nem foghat. Tekintve azonban, hogy a Cs. T. 26. §-a általános szabályként kivétel nélkül azt rendeli, hogy az ott körülirt megtámadási jog kifogás alakjában is érvényesíthető, tek., hogy a törvény ezen általános rendelkezésével szemben az a körülmény, hogy a jelen perben alp. kifogása folytán a felp. által igényelt zálogjognak hatályos vagy hatálytalan volta bírálandó el, kivétel felállítására okul nem szolgálhat s ennek folytán azon szabályok, melyekkel a bp. tábla e részbeni határozatát indokolja (V. T. 92. §-a) nem alkalmazhatók : azt, hogy az alp.-i kifogás jelen perben bírálandó el, kimondani s a táblát arra utasítani kellett, hogv ezen kifogást érdemileg elbírálva, uj batározatolhozzon. (C. 87. szept. 28. 535 J. 87. 169.) Megtámadási perben közadós perbe idézésének helye nincs. (C. 88. nov. 14. 4179. Ü- L. 87. 49.) Szegedi tábla: Minthogv szemben az 1881 : LX. t.-cz. 119. §-ának vonatkozó rendelkezésével az 1881 : XVII t.-cz 26. §-a azt a kedvezményt biztosítja a csődhitelezőnek, illetőleg a tömeggondnoknak, hogy nemcsak a követelésnek fennállását, hanem egyszersmind a közadós jogcselekményét helyettesítő végrehajtási foglalást is megtámadhassák és minthogy az utóbb idézett törvény által nyújtott kedvezménynek nem lehetne érvényt szerezni abban az esetben, ha a sorrendi tárgyalás alkalmával megfosztatnék a tömeggondnok attól a jogtól, hogy az ekként megtámadott követeléseket kifogásolhassa, illetve megfosztatnék attól a jogtól, hogy a megtámadott követelésekre esedékes összegnek a per eldöntéséig leendő visszatartását kérhesse : ezekből az okokból az e.-bíróság végzése vonatkozó részének megváltoztatásával, a tömeggondnok kifogásának helyt adni és egyúttal az 1881 : LX. t.-cz. 197 §-ában foglalt rendelkezés hasonlatosságánál fogva elrendelni kellett, h. a fent jelzett követelésekre eső vételári részlet és annak letéti kamatai az Sz. J. és R. Á. ellen folyamatba tett megtámadási pereknek jogérvénves befejeztéig birói letétben visszatartassék. — Curia : Hhagyja. (92. nov. 15. 6881. M. 8034.) Nem fogadható el helyesnek a Cs. T. 27. §. 2. pontjának az a.-bíróságok elutasító ítéletének indokául szolgáló magyarázata, mely szerint kizárva volna a megtámadása oly biztosításnak vagy kielégítésnek, melyet a hitelező bár a csődnyitási kérvény beadása, ill. a fizetések megszüntetése után eme körülmények tudatával, de végrehajtási eljárás utján nyert; ugyanis a Cs. T.-nek alapul szolgált javaslat 27. § ának indokolására felhívott következő tételből kitetszőleg, a közadós ép ugy, mint a másik fél tudta, hogy olyasmit vont el a leendő tömegből, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthattak ; a törvény nemcsak a közadóst tiltja el oly cselekményektől, melyek által vagyonából valamit egyes hitelezők előnyére elvon, hanem az egyes hitelezőt is eltiltja attól, hogy a közadős vagyonából olyasmit elfogadjon, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthatnak, vagyis a törvénynek az a czélzata, hogy a fizetések megszüntetésével, ill. a csődkérvény beadásával, már beállván a hitetezők jogos igénye az egyarányos kielégítésre, azon időtől a közadós vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgálandó oly vagyont képezzen, melyből sem a közadós egyes hitelező javára biztosítás adása vagy kielégítés által semmit el ne idegeníthessen, sem egyes hitelező a biztosítás vagy kielégítés elfogadása által semmit el ne vonhasson. Ezenkívül ugyanazon indokolás következő tételei szerint: hogy a két pontban érintett intézkedés alatt egyrészről a zálog minden neme és másrészről a fizetés minden módja értendő, aziránt a kérdéses pont általános tartama mellett kétség nem lehet, valamint az igazságügyi bizottság jelentésének következő tétele szerint : a javaslat gondoskodik arról is, hogy lehetetlenné tétessenek következményei mindazoknak az intézkedéseknek, melyek a csődnyitás előtt, a hitelezők megkárosítására irányzó szándékkal történtek, alig szenvedhet kétséget, hogy a zálog minden neme, a fizetés minden módja és mindamaz intézkedés alatt a törvényhozás nemcsak a közadós cselekménye által, hanem a végrehajtásilag kieszközölt kielégítést vagy biztosítást is értette és így, habár a Cs. T. 27. §-nak 2. pontjn, melyre felp. keresetét első sorban fektette, a közadósnak jogcselekményéről szól, a törvénynek helyesen az az értelem tulajdonítandó, hogy annak alapján a végrehajtási kényszer utján kieszközölt kielégítés, ill. biztosítás is megtámadható és pedig a fentebbieken felül még azért is, mivel a törvényhozásról fel nem tehető, hogy midőn az egyes hitelezőt eltiltja attól, hogy a közadóstól a fizetés megszüntetése vagy a