Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

Turpis causa. 31 megfizetését állítólag alperesek magukra vállalták, a vesztegetés színezetét 3. személyek ellenében még nem állapítván meg, felperes követelése nem tekinthető olyannak, melyet birói uton nem érvényesíthetne .« (89. szept. 3. 93-í. .1. Sz. I. 78.J — Ugyanilyen: Döntvénytár XII. 18., hol .alperes azt ajánlotta lel, hogy az esetben, ha a választók egy része az általa támogatott jelöltre szavaz, akkor ő a választást megelőző időben és ennek alkalmával — mint ez országszerte divik — előforduló mulatságok közben elköltött étel és ital értékét megfizeti, a mit tenni alperesnek, mint magánembernek, .joga volt« : — Döntvénytár 25., hol »alperes, mint a pártbizottság elnöke, felperesnél bizonyos párti választók részére étel- és italnemüeket megrendelt.. — 84. jun. 24. 2188. (Dt. IX. 95). — 89. szept 3. 933. (Dt. XXIV. 123. M. 535—540.) A választóknak megvesztegetés czéljáből való etetése és itatása törvénv által tiltott cselekmény lévén, az arra fordított költség biróilag meg nem Ítélhető. (C. 94. jan. 26. 2192/93.) Oly szerződés, melyben az egyik fél arra kötelezte magát, hogy a másik félnek tetszésétől függő időben, értékpapírok után árkülömbözetet fizet, kötelezettséget maga után nem von és kereset alapjául nem szolgálhat, mert az esetben egyik fél teljesen a másik fél akaratának volna kiszolgáltatva, ilv módon pedig jogviszbnvok nem szabályozhatók. (C. szept. 10. 247. J. K. 90. 39. M. 786.) (Egyéb esetek.) Trencséni törvényszék: Tekintve most már azt. hogy felperes kereseti követelését alperesnek évekkel később önként tett azon Ígéretére, miszerint, »ha az Isten megsegíti« az elengedett 650 frtot »hálából« meg fogja fizetni, alapítja: tekintve, hogy alperesnek ezen nyilatkozata mint teljesen egyoldalú Ígéret, a fizetésre jogilag kötelezettséget nem képez, mert a peres felek között ezen Ígéret folytán, habár azt felperes szívesen elfogadta is, alperes tetszésétől függvén igéretét teljesíteni vagy nem teljesíteni, szerződés vagy jogügylet nem keletkezett, ha felperes alperes tagadásával szemben be is bizonyította volna, hogy T. K. alperessel nem saját személyében, hanem a felperes czég nevében állott üzleti összeköttetésben, hogy a C. alattin alapuló követelés a czéget és nem T. K.-t illette, hogy alperes az elengedett 650 frtnak megfizetését a felperesi czégnek ígérte s végre, hogy alperes tett Ígérete után olyan kedvező anyagi viszonyok közé került, melyek Ígéretének beváltását anyagi helyzetének lényegesebb érintése nélkül megengedik: felperes minden jogi alapot nélkülöző keresetével feltétlenül elutasítandó. — Curia : Helybenhagyja annyival inkább : mert az alperes által az időpontnak közelebbi meghatározása nélkül tettnek állított feltételes Ígéret komoly és határozott fizetési szándékkal történtnek nem tekinthető ; ez az állítólagos ígéret tehát még abban az esetben sem állapíthatna meg jogi kötelezettséget, ha annak megtörténte bizonvíttatnék is. (93. márcz. 15. 733/92. M. 12367.) A szerződés nem valamely lakás vagy ház, hanem nyilván egy bordélyüzletnek a kibérelésére vonatkozik. Habár a közigazgatás a bordélyházakat megtűri, mégis az ily intézmény, mint a jó erkölcsökbe ütköző, érvényes jogügyletek tárgyát nem képezheti s az ily jogügyletekből nem származik bíróság előtt érvényesíthető kötelem, következéskép az ilynemű jogügyletből származható kölcsönkövetelések kereset tárgyává nem tehetők. (C. 902. ápr. 16. I. G. 655. M. 19577.) A felebbezési bíróságnak tényállása szerint alperes az általa még 1878. évben kiállított jótállási okmányban foglalt nyilatkozatában a biztosítékot leányának, a felperesnek honvédtiszttel kötendő házasságának biztosítása czéljáből ajánlotta fel és kötelezte magát a felajánlott összeg kamatait a felperesnek évenkint fizetni. Miután pedig tényleges szolgálatban álló katonatisztnek nősülésénél a kötendő házasság anyagi biztosítása a közérdek szempontjából kívántatik meg, ezen közjogi tekintet alá eső érdekre tekintettel, az ezzel ellentétben álló minden olyan jogügylet, a mely a felek akarata szerint arra irányul, hogy a házassági biztosíték rendeltetése elől elvonassék, érvénytelennek tartandó, mert az ilyen jogügylet nyilvánvalóan a közérdek szempontjából fennálló tekintetek kijátszását czélozza. E szerint a felperesnek lemondási nyilatkozata is az alperes irányában az ez által nyújtott katonai nösülési biztosíték jövedelmeiről