Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

154 Kötelmi jog. tása esetében, a kártérítésen és a pénzbüntetésen fölül, az állatok után hajtópénz is fizetendő. A hajtópénz nagyságát, mindenik állat-nemre nézve a közigazgatási bizottság a 85. §. értelmében határozza meg. A szárnyas állatokat behajthatlanság esetébea jogukban áll az erdőőrizettel megbízott egyéneknek lelőni, mely esetben a lelőtt állatok a helyszínén hagyandók s az állat tulajdonosa által elvibetők. A tilosban talált állatokat köteles a mezőőr behajtani és azokat a magán mezőőr szolgálatadójának, a községi mezőőr pedig a községi elöljárónak átadni (1894 : XII. t.-cz. 87. §.) A földbirtokosnak, bérlőnek, családtagjainak vagy alkalmazottjainak joguk van a tilosban talált állatokat behajtani, kötelesek azonban a tárgyakat vagy állatokot, ha azok három nap alatt ki nem váltatnak, a községi elöljáróságnak átadni (1894 : XII. t.-cz. 89. §.). A tilosban talált baromfi behajtása nehézségekbe ütközik, megölhet >. A kóbor ebeket és macskákat saját birtokán mindenki elpusztíthatja (1894: XII. I-cz. 90. §.). Kárban talált lábas jószág behajtását köteles a magánzálogolás jogát gyakorló a községi elöljáróságnak bejelenteni és nyolcz nap alatt a tulajdonossal kiegyezni, vagy pedig kártérítés iránti igényeinek érvényesítése végett az illető hatóságnál a kellő lépéseket megtenni, mert ellenkező esetben * zálogolt marha visszaadandó. (C. 89. jan. 24. 8878/88.) Eltekintve a per eldöntésére befolyással nem biró ama körülménytől, hogy kinek kertjében barangolt felperes kutyája akkor, midőn alperes azt lelőtte, miután M. János és H János tanuk vallomása szerint ama kutya farkasharapások elleni szeges nyakkötővel ellátva és igy mint juhászkutya megismerhető volt; miután továbbá a tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy alperesnek saját kertje nincsen s igy a kertekben kóborló kutya neki kárt nem okozhatott; azt pedig, h. atyja kertjében kárt okozott volna, nem igazolta; miután végre alperes nem is állítja, hogy ő atyja kertjében, hol a lövés ejtetett, a kutya által megtámadtatván, önvédelmi szempontból ellene lőfegyverét használni kénytelen lett volna ; ennélfogva teljesen jogtalanul cselekedett alperes akkor", midőn a kutyát lelőtte ; miért is felperesnek mint tulajdonosának kártérítéssel tartozván, a becslő esküje által bizonyítandó kárösszeget neki megtéríteni köteles. (C. 87. szept. 16. 6915.) Pestvidéki tsz: Felperes alperesnél mint tehenész volt alkalmazva és ezen minőségben az ispán egy hároméves bika gondozásával bizta meg, a melyet mindennap az istállóból a kamrába be- és visszavezetni volt köteles. 1900 okt. 4-én a bika őt — a mint a karámba bevetette — fellökte és megtiporta, ugy hogy a keresztcsont táján súlyos sérülést szenvedett, a melynek következtében teljesen munkaképtelenné lett . . . Alperes . . . tagadta, hogy felperes oly sérülést szenvedett, mely munkaképességét befolyásolja s hogy a balesetet alperes gondatlansága okozta; ellenkezőleg, felperes volt gondatlan, mert mint tehenésznek, a bikával bánni kellett volna tudnia, de ő a bika vezetésénél s különösen a láncz levételénél a kellő gondosságot elmulasztotta .... A törvényszék megállapítja, hogy a betegség folytán felperes ugy rendes foglalkozására, mint általában testi erőkifejtéssel járó munkára nézve teljesen munkaképtelen lett. A törvényszék . . . olyan tényt, vagy mulasztást, a melyből a felperes gondatlanságára következtetni lehetne, meg nem állapított, ellenben alperes terhére a törvényszék a gondatlanságot megállapította, mert R. D. és D. S.