Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

Tiltott cselekmények. 155 vallomásával bizonyítva van, hogy általában szoktak a bika orrába nagyobb biztonság kedvéért karikát húzni és a bikát ezen vezetni, a mely óvintézkedés a jelen esetben annyival inkább szükséges lett volna, mert . . . bizonyítva van, hogy a bika a vadabb természetűek közé tartozott, a mely vadság azáltal, hogy a tehenektől elválasztatott, fokozódott és M. M. ezen vod természelre, a mely abban nyilvánult, hogy a gondozói ellen szokott fordulni, R. Géza gazdatisztet figyelmeztette, de ez azt felelte : • nem igaz, nem rossz* .... Minthogy a gazda cselédjét saját hibáján kivül szolgálat közben ért baleset folytán beállott munkaképtelenség esetén kártalanítani tartozik, a mely kötelezettség ez esetben annyival inkább fennáll, miután alperes alkalmazottjának elóbb irt mulasztásért is felelős : ennélfogva a törvényszék alperes kártérítési kötelezettségét megállapította. Curia : A másodbiróság ítélete az évjáradék összegére vonatkozó azzal a a változtatással, hogy ez évjáradék 497 korona 14 fillérre felemeltetik, helybenhagyatik. Magának a kártérítési jognak megállapításánál a másodbiróság Ítéletének az az indoka, a mely szerint az elsőbiróság ítéletének azt az indokát, hogy alperest a baleset körül gondatlanság terheli, mellőzte, meg nem állhat, mert az elsőbiróság által idevonatkozóan kifejtett indokok alapján abban, hogy a szóbanforgó bikának kezelése körül, a mely állat egy izben már M. Mihály gondozóját is megtámadta ugy, hogy ez csak a kerítésen átugorva volt képes menekülni és a mely tanúvallomások szerint a tehenektől elválasztva még vadabb lett, az alperesnek gazdatisztje a fentebbiek szerint megtámadott M, Mihálynak figyelmeztetése daczára a megfelő elővigyázati rendszabályokat nem alkalmazta, az alperes terhére eső gondatlanság forog fenn. (1905. április 19-én, 1266. sz.) Pozsonyi T. Az alperesnek .... panasza azonban birói figyelembe nem vehető. A felebbezési biróság megállapította, hogy a felperest az alperesnek tehene döfte le s ejtette rajta a szakértők által megállapított súlyos sérülésekel, továbbá, hogy ez az állat gonosz természetű és döfős volt, s hogy az alperesnek tehenésze vétkes gondatlanságot követett el az által, hogy ezt a veszedelmes állatot előre menni engedte s azt az alperes féleszű fiának felügyeletére bizta. Az alperes anyagi jogszabálysértést panaszol a miatt, hogy habár a balesetet az ő tehenészének gondatlansága okozta, mégis a kártérítésben ő marasztaltatott el. Az alperesnek ez a panasza sem bir azonban elfogadható alappal ; mert ő maga is mulasztást követett el az által, hogy a gonosz természetű állatot szabadon, fék nélkül engedte a községen keresztül hajtatni ; s mert a fellebezési biróság a jele* esetben helyesen alkalmazta az anyagi jogszabályt, midőn az alperes felelősségét megállapította, mivel jogszabályaink értelmében a gazda a cselédének hivatása közben szolgálati köréhez tartozó ügyekben elkövetett mulasztása vagy gondatlansága által harmadik személyeknek okozott károkért felelős. Már pedig a felebbezési biróság megállapította, hogy az alperes tehenésze az ő utasítása folytán hajtotta a tehéncsordát az itatőra, s ilyképpen szolgálati hatáskörében járt el, s e közben követte el a vétkes gondatlanságot, mely a felperesnek sulvos megsérülését eredményezte. (1905. márcz. 13. G. 13/3. sz.) Bpesti tábla : Tanuk egybehangzó vallomásával be van bizonyítva, hogy az alperes kutyája, a mely az alperes fiával ment a legelőre, a kútnál fekvő sertések közül a felperes malaczát két izben megrohanta és megsebezte. A hivatalos vizsgálat kiderítette, hogy alperes kutyája több kutyát is megmart, azután pedig nyomtalanul eltűnt, miből a vizsgálatot teljesíié állatorvos a kutya veszettségét állapította meg Ennek következménye az lett, hogy a felperes malacza és a többi megmart állatok elpusztíttattak. Habár a közigazgatási hatóság közege, az állatorvos, felperes malaczát felperes beleegyezése folytán is lövette agyon, ez a körülmény alperes kártérítési kötelezettségén nem változtat, mert alperes kártérítési kötelezettségét már az a körülmény is megállapítja, hogy az ő kutyája, a mely az ő fiának a felügyelete alatt volt, a felperes malaczát megmarta, a szakértői hatósági közeg pedig a kutya veszettségét megállapítván, a megmart malacz elpusztítását közegészségügvi szempontból indokoltnak találta (91. jan. 21. 33836/90.) — Curia : Hhagyja.' (93. febr. 17. 4553/92. M. 1342.) Ha a más legelőjére, legeltetés végett kihajtott marha eldöglött, a marha tulajdonosának az azt főbérhe vállaló birtokos ellen kártérítési igénye csak abban az esetben állapítható meg, ha bebizonyíttatik,