Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

Tiltott cselekmények. 137 közigazgatási határozatok nem zárják el felperest attól, hogy az általános jogelvek alapján az ezen betiltás által szenvedett káraiért birói uton kártalanítást kérhessen. Bebizonyíttatott, hogy felperes fentebbi telkét megvevén, csak a városi tanácsnak a) alatti végzésében az 1881 aug. 8-án közgyülésileg megállapított felsőbb helyen is jóváhagyott szabályrendelettel egyezöleg megadott engedélye folytán rendezte be ezen telkét sertéshizlaldára, 6 tehát az illetékes hatóságnál kieszközölt engedély folytán ezen beruházásokat jóhiszemüleg tette meg és pedig annál is inkább, mert ez a fentebbi szabályrendeletnek is megfelelt és ezen szabályrendelet az engedély kieszközlése iránt semmiféle egyéb feltételeket elő nem szab és azon körülmény, hogy a törvényes felebbezési határidő lefolyta után a szomszédok felszólalása folytán megindított közigazgatási eljárás alapján a tanácsi határozat a szomszédok meg nem hallgatása és a közegészségi szempontok figyelmen kivül hagyása miatt megsemmisíttetett és üzlete beszüntettetett, az ő hátrányára annál kevésbé szolgálhat, mert a tanácsi határozatban az engedély építkezési terv beadásához nem köttetett és felperes ilyennek beadására nem is utasíttatott. Minthogy tehát ezek szerint illetékes hatóság engedélyével eszközölte a hizlalda berendezését és az üzletet e belügyminister a város közegészségének veszélyeztetése miatt tiltotta be : felperes mindenesetre kérheti azon kiadásainak megtérítését, melyeket az engedély folytán telkén beruházott és mely beruházások a hizlalási üzletnek a város érdekében való betiltása után ő reá nézve értéküket vesztették és alperes város mindenesetre köteles neki ezen értéktelenekké vált berendezésekért tett valóságos kiadásait, a megmaradt értékeknek levonásával megtéríteni. Mindezeknél fogva felperes kártalanítási jogát megállapítani és az elsőbiróságot a kárösszeg iránt határozathozatalra utasítani kellett stb. (C. 91. okt. 13. 2207. M. 1365.) Felperes azon az alapon követel alperestől kártérítést, hogy alperes az 1895. január 17-én felperesnek sertésszállásaiból 550 sertés elhelyezésére szállást bérelvén és e szállásba azok a sertések ugyan e hó 19-én a ragadós körömfájás betegségben levőknek megállapíttattak, hogy annak folytán felperesnek összes szállásai hatóságilag zár alá helyeztettek és hogy e miatt felperes szállásait és az ezzel kapcsolatos daráló malmot 6 hónapon át nem értékesíthette. Kártérítésnek csak akkor van helye, ha a kártérítés kifejezetten kiköttetett, vagy ha a kártérítési kötelezettséget a törvény feltétlenül, tehát baleset esetében is, megállapítja ; vagy ha a felet szándékosság, illetve a köteles gondosságnak elmulasztása terheli. Jelenleg nem forog fenn olyan eset, a melyre nézve a kártérítési kötelezettséget a törvény feltétlenül, tehát balesetnél is megállapítja: továbbá, felperes nem is állította azt. hogy alperessel szemben a fenforgó irányban a kártérítés kiköttetett és hogy alperest a fenforgó esetben szándékosság vezette volna. Pusztán az a körülmény tehát, hogy a sertések a kérdéses betegségben voltak, nem alkalmas arra, hogy felperesnek kártérítési joga, illetve az alperesnek kártérítési kötelezettsége megállapíttassék ; mert a kérdéses betegség, köztudomás szerint, járványszerüen lép fel; mint ilyen tehát, természeténél fogva, a legmesszebb menő óvintézkedésekkel sem hárítható el és igy az a betegség azokra nézve, a kiket közvetlenül vagy közvetve vagyonilag érint, egyenesen vétlen balesetnek tekintendő; épen ezért a felperes, a ki sertésszállásoknak bérbeadásával üzletszerűen foglalkozik, akkor, a mikor a kérdéses sertések elhelyezésére szállásait önként átadta, az esetleges járvány, mint vétlen baleset által szállásaira háramolható vagyoni hátrány koczkázatát viselni köteles. A felperes vitatta azt is, hogy alperes a kérdéses sertéseket tudva betegen vette meg és tudva betegen helyezte el felperesnek szállásaiba. A felperes részéről vitatott eme körülmények valósága esetében alperes a felperesre a kérdéses járvány által netán háramlott vagyoni hátrányért felelős ; mert a sertésszállások tartásának közönséges ama czéljánál fogva, hogy azok akadálytalanul és állandóan hasznosíttassanak, a bérlet) szerződés megkötésénél a peres felek egyező akaratául azt kell tekinteni, hogy a bérleménybe járványmentes sertések helyeztessenek el: ha tehát az alperes tudta és a felperes előtt elhallgatta azt, hogy a sertések járványszerü betegségben vannak, akkor alperes az őt a kereskedelmi törvény 271. §-a szerint kötelező gondosságot mulasztotta el, a mennyiben nyilvánvaló az, hogy járványszerü betegségben levő sertéseknek bszállásolása által az illető szállásokra nézve anyagi hátrány háramolhat. (C. 97. okt. 22. G. 851. M. 15019.) Felp. abból az okból, mert a főváros Csokonai-utczájában 10. sz. a.