Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

138 Kötelmi jog. berendezve volt rongygyüjtő és osztályozó telepét a közigazgatási legfőbb hatóság rendelete folytán elhagyni és más helyre átköltözködni kényszerült és továbbá mert a kitelepítés folytán szenvedett károsodásra nézve elégtételt nem kapott, az 1876 : XIV. t.-cz. 9. §-a, ugy az 1884 : XVII. t.-cz. 30. §-ában foglalt elvek, de a magánjogi általános szabályok alapján is szenvedett állítólagos kárának nitérítése végett birói utat veszi igénybe és kéri alp. főváros közönségét, melynek érdekében a kitelepítés történt. 30238 frt 40 krban felszámított kárának mtérítésére kötelezni. Felp. kártérítési követelésének a felhozott alapok egyikén sem volt hely adható. És pedig nem az 1876 : XIV. t.-cz. alapján, mert annak idézett §-a, ilynemű kitelepítés következtében adandó kártérítésről nem intézkedett. Nem adható hely továbbá az 1884 : XVII. t -cz. ii6. §. alapján sem, mert e törvénynek kétséget kizáró rendelkezése szerint, a kitelepítés következtében nyújtandó kárpótlásnak csakis a kisajátítás utján lehet helye ; ámde felp. előadásából és a csatolt okiratokból kitetszőleg a földm., ipar- és kereskedelmi minister, kinek hatásköréhez az 1884 : XVII. t.-cz. 37. g-a 2. p. értelmében a kisajátítás engedélyezése tartozott, a kisajátítási eljárás foganatba vételét megtagadta ; igy tehát alp. főváros törvényhatósága, mely a közigazgatás legfőbb határozatát végrehajtani tartozik : kártérítésre sem köteles. Dé végül nem adható hely a kereseti kérelemnek a magánjogi általános szabályok alapján sem, mert felp. nem is állítja azt, h. alp. a legfelsőbb hatóság határozatának végrehajtásánál szabálytalanul járt volna el, vagy h. egyébként valamely oly jogeilenes cselekményt vagy mulasztást követett, a melynél fogva őtet a magánjogi törvényszabályok értelmében a kártérítési kötelezettség terhelhetné; és igy, habár kétségtelen is, h. az üz'.ettelep eltávolítása elsősorban alp. főváros közönségének érdekében történt, s,h. rendszerint a magánegyén, törvényesen gyakorolt jogával a közérdek szempontjából sem tartozik kártérítés nélkül felhagyni; mégis mivel a felp. által berendezett üzlettelep annak üzeméből kifolyólag már felállításakor sem tekintethetett aggály nélkülinek, de az idők folyamán mindenesetre közveszélyessé vált, felp. részéről ily üzlet folytatása törvényszerűnek egyáltalán ném tartható és annak kitelepítése okából a főváros közönségétől felp. kártérítést jogosan különben sem követelhetne és pedig annál kevésbé, a mennyiben felp. már az üzlet berendezésekor beláthatta azt. miszerint telepének azon a helyen maradása nem lehető. (C. 95. jan. 29. 10383/93. M. 12566.) Az 1883 : XX. t.-cz. 14. és 17. §. szerint a vadászkutyát csak letartóztatni lehet, de nem elpusztítani, ennélfogva az, a ki a vadászterületére átmenő vadászebet elpusztítja, a törv. rendelkezése ellen vét s ezért a kutva tulajdonosának kártérítéssel tartozik. (C. 94. nov. 7. 8153/94. M. 12562.) Tekintettel, hogy felperes azt, miszerint vadászkutya alperesnek a község külterületén levő tengeri vetésében kárban találtatott volna, be nem ismerte, ezt a kihallgatott tanuk sem igazolták ; alperes vadászkutyájának megölése tehát kétségkivül jogtalan cselekményt képez, melyért alperes felelősséggel tartozik; s tekintve, hogy joggyakorlatunk, de a "vadászatról szóló törvény 17. § a szerint is, ki a maga földjén, illetve vadászterületén idegen vadászebet talál, azt letartóztathatja, esetleg kártérítést követelhet, de megölni jogosítva nincs: s tekintve, ha a kár követelési összege a kihallgatott hitelt érdemlő tanuk vallomásai által is támogatva van : az elsőbiróságnak alperest becslő esküjétől feltételezetten kártérítésben s mint pervesztest perköltségben is marasztaló Ítélete hagvatik helvben. (C. 90. nov. 19. 2879. M. 1332.) Lfi. : A tulajdonos nincs jogosítva a birtokán talált és másnak tulajdonát képező házi madarakat lelőni és ha megtette, kártérítéssel tartozik, ha az, hogy a madarak kárt ne okozzanak, más uton s módon is meg lett volna akadályozható. (76. jul. 18 6425.) Felp. keresetét azon kárának mtérítése iránt indította, melyet alp. az által okozott neki, hogy a felperes birtokát körülövedző gátat átvágván, a földjén összegyülemlett belvizet felperes földjére bocsátotta. Habár kétséget nem szenved, hogy a felperes birtokát körülövedző gát a viz által okozható károknak megszüntetésére szolgáló munkálatnak tekintendő, ennélfogva annak létesítéséhez, a mennyiben az által alp. érdeke érintetnék, az 1885 : XXIII. t.-cz. 13. és 42. §-ához képest hatósági engedély volt szükséges, tekintve azonban, hogy ezen gát már régibb idő óta fennáll, az sem szenvedhet kétséget, hogy ugyanazon törvény 50. §-hoz képest alperes kötelességében állott, mennyiben ezen gátat magára nézve károsnak tartotta, an-