Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

plomjok és papjok van, a közlegelőkből, azon helység BZámára két egész telek után megállított legelőbeli járandóság kiszakasztandó, mely legelői illetőséget, illető lelkész és iskolamester közösen használandják. Határrendezés alkalmával, ha az illető tulajdonos, és több birtokos társai, egymásközt máskép meg nem egyezhetnének, tulajdonosaiknál hagyandók, és illetőségeikbe számítandók. a) minden belsők és közvetlen a falu mellett levő elkülönített, és különös használat alá befogott helyek; b) szőlők, határon levő gyümölcsösök, és külön birtokolt majorságerdők; c) azon külsők, melyeket a birtokos elkülönített használat alá vonván, lakosokkal betelepített; d) oly külső helyek, melyekkel a föld rendes gazdasági használatán kivül különös jog vagy javadalom gyakorlata van kapcsolatban, melynek a vámos helyek, ásványos vizek, malmok és ezek fentartására helyek, mezőni fogadók, az azokhoz kerített helyekkel együtt, s hasonlök; e) az előbbi pontok alá nem sorozható külső határbeli épületekre nézve meg jegyeztetik, hogy a költségesebb épületek az e körüli helyivel együtt előbbi birtokosaiknál hagyassanak, a kevésbé költségesek pedig, vagy melyek átváltoztatását a határrendezés költségeit hordozók elvállalnák, ezek költségén hordassanak át az épület tulajdonosának jutandó határrészbe. A temető és templom helyek tagosítás tárgyait nem tehetik, 17. §. A határban szükséges utak, valamint az itatókhoz, és az előbbi szakasz rendeleténél fogva jelen birtokosaiknak meghagyott helyekhez vezető utak, a nélkül hogy bárkinek részébe tudatnának, a felosztandó birtok összegéből kihagvandók. V. ö. fönn az 1836: XII. és 1848: X. t.-czikkeket. 18—51. §§. A törvény 18—51. §§-ai nincsenek hatályban. Marosvásárhelyi t.: A birtokrendezési utasítás 142. §-a értelmében az arányosítási perben az említett eljárás során szabályozott kiigazítási kereseten kivül semmi más jogorvoslatnak, semmiségi panasznak, igazolásnak vagy perújításnak helye nincs; ebből nyilvánvaló, hogy az arányosítási eljárás során az összes vitás kérdések fölött hozott határozatok az itélt dolog joghatályával bírnak, és emiatt felperesek alperestől azt az erdő- és legelő-illetményt, amely a birtokrendezési ejárás során részére megállapítva lett, igény jogosultság hiánya miatt polgári per utján nem követelhetik, az elsöbiróság ítélete e tekintetben az előadott indokokból helyben volt hagyandó. (1903. decz. 15. 3627. és 1905. május 4. 1219.) C: H hagy ja: Az elsöbii óságnak az az ejárása, hogy a másodbiróságnak 1903. decz. 15-én 3627. sz. alatt kelt, az elsöbiróság Ítéletét részben helybenhagyó, részben feloldó és további eljárást rendelő Ítéletének érdemi része ellen felp.-ek részéről közbetett felebbezés folytán, csak akkor terjesztette föl a periratokat, mikor a feloldás folytán már ujabb első és másodbirósági ítélet hozatott, az 1881: LIX. t.-cz. 44. §.. rendelkezésének megfelel; a felp.-ek részéről az eljárás ellen emelt panasz tehát teljesen alaptalan. Ennek előrebocsátásával a másodbiróság 1903. decz. 15-én 3627. sz. alatt kelt Ítéletének érdemben rendelkező része, a rendelkezésének megfelelő saját s az elsöbiróság Ítéletéből átvett indokaiból s azért hagyatott helyben, mert az arányosítási perben az 502. sz. ösi teleknek osztálykulcsul alp. jogelőde javára az érdekeltek