Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

50G Dologjog ingatlanokat terhelő szolgálmányok megválthatósága, a váltságtökének és járulékainak megállapítása és a fizetési módozatok meghatározása, nem pedig a zsellértelkek tulajdonjoga és a birtokba helyezés iránti kereset is tartozik. (C. 1904. szept. 21. G. Zs. 1.) A zsellérbirtok megváltásához megkivánt jogfolytonosság elbírálásánál a haszonbérlő által eszközölt kimozditás, amikor abba a zsellérek jogelőde is beleegyezett, olyannak tekintendő, mint amely az általa képviselt volt földesúrtól ered. (C. 1906. febr. 22. I. G. zs. 5Ü905.) 3. §. A 2. §. szerint megváltás utján tulajdonul megszerezhető : 1. az átengedett belsőség (házhely és kert) tekintet nélkül arra, vájjon arra a birtokos (udvartelkes, majorsági zsellér) házat épített-e vagy sem; 2. a belsőséggel együtt vágy a belsőség nélkül átengedett külsőség (szántóföld, rét). V. ö. fönn 1873: XXII. t.-ez. 26. §. 4. §. A 2. §. szerint megváltás utján tulajdonul meg nem szerezhető: 1. a belsőség, esetleg az azzal együtt átengedett külsőség, ha a belsőségen a felülópítmény a volt földesúr tulajdona; 2. az oly birtokterület, melyre nézve az 1. §-ban megjelölt módön való átengedés az 1848. évi január 1-je után történt; 3. az oly birtokterület, a melyre nézve az 1848. évi január hó 1-én fennállott jogviszony később megszűnt s a birtokterület ennek következtében a volt földesúr rendelkezése alapján másnál-: engedtetett át. Nem vitás, hogy a panaszlók* belsőségein álló lakóházak a volt földesúr tulajdonai, az 1896: XXV. t.-cz. 4. §-ának bekezdése és 1. p. pedig azt rendeli, hogy a belsőség, esetleg az ezzel együtt átengedett külsőségek megváltás utján tulajdonul meg nem szerezhetők, ha a belsőségek, a felülépitmény a volt földesúr tulajdona; a törv. most idézett helyén haszált felülépitmény kifejezés alatt a lakóház értendő. (C. 1901. okt. 31. I. G. 2. sz.) 5. §• A váltságtőkét az évi tartozás értékének húszszoros összege képezi. 6. §. Az évi tartozást a következő elvek szerint kell kiszámítani és megállapítani: 1. a hol a törvény hatálybaléptét megelőző tiz év alatt, t. i. 1886-töl 1895-ig készpénzfizetés volt gyakorlatban: az évi tartozás mennyisége az erre a tiz évre eső átlag szerint állapíttatik meg; 2. a hol a tiz év alatl terménybeli tartozás állott fenn, ott a) ha az összes termésnek bizonyos hányada (tized, kilenczed, heted stb.) volt gyakorlatban, állagosan számíttatik ki a tartozásnak mind mennyisége, mind ára: b) ha pedig a tartozás határozott mennyiségből állott: csak a termény ára számíttatik ki átlagosan: 3. ha az évi szolgálmány napszám vagy más szolgáltatásból áll: ugyanezen tiz évi árak átlaga fog zsinórmértékül szolgálni ; 4. ha a tartozás vegyesen, készpénzben, terményben, napszámban vagy más szolgáltatásban teljesíttetett, vagy ha a tar-