Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Dologjog. líttathatik le, hol a volt jobbágy által 1848. jan. l-ig elevezett, haszonvétel oly csekély volt, hogy annak folytatására kél holdnyi erdőtér sem kívántatik. Továbbá ügyelni kell arra, hogy a volt jobbágyok számára oly minőségű erdőrész hasíttassék ki, mely a faizás rendes gyakorolhat:'! sáni alkalmatos. A jelen törvény 22-ik §-ában érinteti községekben az erdőilletmény képzeleti telkek után szabandó ki, mely képzeleti telkek alapításánál a szomszéd községek telki állományainak mérve szolgál zsinórmértékül. V. ö. 39. §. 29. §. A hol a volt jobbágyok a volt földesúr erdejében úrbéri czimen a rendes faizási haszonvételeken fölül fakereskedést, szénégetést vagy más kivételes haszonvételeket is gyakoroltak, úrbéri eljárás utján eszközlendő becsű alapján határozandó meg azon erdőtér mennyisége, a mely jövőre az 1848. évii:' élvezett haszonvételeknek megfelel, mely azonban egy egész telek után 16 holdat meg nem haladhat. Oly községekben pedig, a hol a volt földesúr semminemű más birtokkal nem birt, s erdejében a haszonvételt a volt jobbágyok kizárólagosan gyakorolták, habár a volt úrbéresek az erdő kizárólagos használatra nézve a szakadatlan gyakorlaton kiyül egyéb jogalapot nem is képesek felmutatni, az erdei illetmény a 27. §-b'an kijelölt helyi körülményeknek tekintetbevételével úrbéri eljárás ut ján 22 holdig emelhető fel. 30. §. Ha a volt úrbéresek a volt földesúrnak valamely idegen határbeli erdejében gyakorolták a faizás: illetményük azon erdőből hasítandó ki. 31. §. A hol az erdőilletmények kihasítása megtörténik, valláskülönbség nélkül a lelkészek számára egy egész telki, — a tanítók számára fél telki erdőillet meny hasítandó ki, a mennyiben vagy gyakorlatnál, vagy egyezségnél vagy elvégre külső birtokuknak egy s illetőleg fél telki állományt meghaladó terjedelménél fogva, nagvohb illetményre nem jogosít vák. V. ö. 72. §. 32. §. Az ezen határozatok' folytán a volt úrbéresek számára kihasítandó erdőtér. mint ezeknek közös erdeje kezelendő s a gazdálkodás az ily erdőkre nézve fennálló, vagy ezután kibocsátandó szabályok szerinl a közigazgatási hatóságok felügyelete alatt gyakorlandó. A lelkészek és iskolatanitók számára kihasítandó erdőilletmények is, a mennyiben ez iránt a voll földesúrral más egyezmény nem jött létre, mindig a községi erdővel foglalandók össze, s ezen esetben az illetménynek megfelelő famennviséget a község tartozik kiszolgáltatni. V. ö. 1882. jul. 30. 10.416. sz. FM. rend. a volt úrbéresek és zsellérek erdeinek fel nem oszthatása és közös kezelése tárgyában (1882. K. T. 942.); 1882. máj. 2. 1 1.778. sz. IM. rend. a faizatási jog megváltása fejében kihasítandó erdőterületeknek a \ olt úrbéresek ós zsellérek feöz-tj feloszthatalanságáról.