Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

4 Dologjog. tárgyát képező valamely dolgok szerzése vagy elidegenítése módjait meghatározzák"'' (I. 21. §.) Az ideigl. törv. szab. eme rendelkezése egyrészt kétségtelenül túlságosan szükkörü: a telekk. r. hatályban maradásával (I. 145. §.) nem elég, hogy fentartassanak az osztrák ptkönyvnek a telekkönyvek tárgyát képező „dolgok szerzése vagy elidegenítése módjára" vonatkozó határozmányai, hanem kell, hogy fentartva legyenek a telekkönyvezett ingatlanokon való összes jogoknak nemcsak szerzésére és elidegenítésére, hanem változtatására és megszűnésére vonatkozó határozmányok is, a mint a birói gyakorlat az idézett szakaszt elejétől fogva tényleg ily tágabb értelemben alkalmazta. Másrészt pedig a kérdéses rendelkezés határozatlan, annyira, hogy annak alapján alig lehet biztosan megjelölni az osztrák ptkönyv ama szabályait, a melyek minálunk még törvény erejével birnak; és alig lehet biztosan meghatározni eme jogszabályek alkalmazhatóságának körét. Ez a határozatlanság leginkább onnan van, hogy az osztrák ptkönyv — a mi egyébiránt nagyrészt a dolog természetében fekszik — számos jogszabályt közösen állit fel az ingó dolgokra a telekkönyvezett s a nem-telekkönyvezett ingatlanokra, iletőleg a telekkönyvben jegyzett és be nem jegyzett jogokra nézve. Ily közös jogszabályok vannak a 294. §-ban a tartozék meghatározása, a 355., 35G. §-okban a tuljadonszerzés tárgyi és anyagi lehetősége, a 361. §-ban a közös tulajdon, a 405., 414—416. §-okban a növedék által való tulajdonszerzés, a 447. §-ban a zálogjog meghatározása, a 449., 450. §-okban a zálogjog, cime, a 457. §-ban a zálogjog tárgyi terjedelme, a 458. §-ban a záloghitelező joga a zálog elégtelenségének felfedezésekor, a 467—469. §-okban a zálogjog elenyészése, a 472. §-ban a szolgalmak meghatározása, az 504—508. §-okban a használat, az 509—513., 517—520. §-okban a haszonélvezet, a 524., 527—529. §-okban a szolgalmak megszűnése, az 1392—-1399. §-okban az engedmény s ezzel kapcsolatosan a zálogjog átruházása, az 1451—1465., 1471—1473., 1475., 1477—1482., 1484—1488., 1493—1499., 1501., 1502. §-okban az elévülés és az elbirtoklás tekintetében. Ez a felsorolás nem tart igényt arra, hogy teljesnek tekintsük; de az idézett szakaszok elolvasása is mindenkit meggyőzhet arról, hogy sokszor merő lehetetlenség „a telekkönyv tárgyát képező dolog szerzésére vagy elidegenítésére", illetőleg a telekkönyvezett ingatlanokra való jogok szerzésére, elidegenítésére, változtatására és megszűnésére az osztrák ptkönyv jogszabályait, ellenben másnemű --dolgokra vagy dolgokon levő jogokra más, talán ellenkező vagy legalább eltérő irányú jogtételeket alkalmazni. Lehetetlenség ez főleg abban az esetben, a mikor a különnemű dolgokra vagy jogokra vonatkozó, de egyébként azonos természetű jogkérdést egy ügyben kell, de a jogegység létesítése a megóvása tekintetéből lehetetlen olyankor is, a mikor más-más ügyben kell eldönteni. Ennek természetszerű folyománya, hogy Magyarország ama részében is, a hol „a magyar polgári anyagi magántörvények"