Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

A í Hármaskönyv. 25 jegyzőjét, a későbbi személynököt és nádort, bizta meg e munkálattal, a melyet az ^pg^rX., 1504: XXXI. és 1507: XX. t.-ez. is görgettek, ismételten kérvén a királyt az ország szétszórt deeretumainak és statútumainak egy összefüggő decretumba foglalására. Werböezy müvét az 1514: I.XI1I. t.-ez. által erre a ezélra kiküldött tíztagú bizottság (melynek tagjait a kir. jóváhagyó levél névszerint felsorolja) átvizsgálván, azt a királynak, mint teljesen megfelelőt, szentesítés re ajánlotta. A király a munkát 1514. nov. 19-én megerősítette, de — nyilván a főurak ellenzése következtében — sem peesétjével el nem látta. Ben a megyéknek meg- nem küldötte, minek következtében az törvény erejére nem emelkedett. Törvényeink azonban minduntalan jogforrásként utalnak a Hármaskönyvre, amely iÍvképpen, törvények erejénél fogva is, lett Magyarország szokásjogává. (Ily hivatkozások találhatók pl.: 1518 (bácsi) : XIX, 1519 (bácsi) : XXIX., 1588 : XXL, 1559 : XLV., 1^19 : LEL, 1635 : XVIIL, 1687 : XVIII., 1715: XIX.. XXV.. XXVI.. 1723 : XLVIII. t.-ez. 1836 : VI. t.-ez. 4. id. törv. szab. L R. 7. §. stb. stb.) !Mig azonban a Hármaskönyv a legszorosabb értelemben (1. 21. L 39. p.) vett Magyarországon csak évszázados gyakorlat és a törvényeknek hivatkozásai utján lett törvényerejű jogforrás-á. addig az az országnak a Királyhágón tul fekvő részedben valóságos törvény erejére emelkedett volt. Erdélyhen ugyanis, melynek — mint már emiitettük (22. L 40. p.) — 1529-től ls4*-ig külön törvényhozása volt Magyarországétól, L Lipót királynak 1691. deez. 4-én kelt, az erdélyi 17'»1 : II. t.-ezikkbe foglalt és újból megerősített diplomája 3. ezikkében kinyilvánította, hogy ,.ennek a hazának ..Approbata" és „Compilata" czimü törvényei, deeretumai. Werbőczy Hárma-könyve, kihagyva ebből András király decreturnának a legutóbbi pozsonyi országgyűlésen eltörölt kilenczedik ezikkelyét.*) a helyhatósági szabályok, a szász nemzet külön joga erejükben sértetlenül meg fognak . . . maradni . . Ezen az alapon — melyet előző másfélszázadon gvakorlat szilárdított meg — volt érvényben törvény erejével WYrhíiezy Hármaskönvve az ország erdélyi részeiben, az ezeknek külön jogát magukban foglaló Approbatae Constitutiones (1540—1653), Compílatae Constitutiones (1654— 1689), Artieuli novellares (1744—1848) és Articuli provisio') Ez alatt a I1K. L B. i. ez. 7. 5-át kell Érteni, mely az aranvloillának a nemzetnek fegyrerea ellenállását biztosító 31. cz. 2. §-át tartalmazza es a melyet az 1687. pozsonyi országgyűlésen alkotott 1687 : IV. t.-cz. törölte el.