Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

26 Az érvényes magyar magánjog forrásai. nales (1791 : XCIV—XCVIL, CXXXIII—CXXXVI. t.-cz.) gyűjtőnevek alatt ismeretes jogforrásokkal egyetemben. A Hármaskönyv teljes czime ez: Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé per Magistrum Stephanum de Werbeucz, Personalis praesentiae regiae Majestatis loeumtenentem aecuratissiine editum. Először közzétéve, Werbőczy által sajtó alá rendezve, 1517-ben; Bécsben Syngreniusnál. Legteljesebb kiadása az, melyet Kolozsváry Sándor és Óvári Kelemen 1897-ben rendeztek sajtó alá, uj magyar fordítással, bevezetéssel, számtalan jegyzettel a Magyar Törvénytárnak Márkus Dezső által szerkesztett és magyarázó jegyzetekkel kisért kiadásában (Budapest, Franklin-társulat, a hol Werböczyre és a Hármaskönyvre vonatkozó minden tudnivaló együtt található. 48. Az országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabály oh. Az 1852. nov. 29. nyílt parancs Magyarországon az osztr. polg. törvénykönyvet (1. alább 32. 1.) léptette életbe, hatályon kivül helyezve a magyar magánjogi törvényeket. Az 1860. évi okt. 20-án azonban a király a következő kéziratot intézte b. Vay Miklós, magyar kanczellárhoz: „Kedves b. Vay! Minekutána szándékom Magyarországom összes törvénykezési ügyét ismét ezen ország határai közé visszahelyezni, — ennélfogva országbirám Nekem több alkalmas egyéniségeket fog kijelölni akirályi Curia tagjaiul, kik az ő elnöklete alatt, más alakalmas egyéniségek közbejöttével, mindenekelőtt a magyar igazságszolgáltatásnak szervezése fölött tanáeskozandván, ebbeli javaslataikat magyar kir. kanczelláriám utján, haladéktalanul Elém terjesztendik, mire nézve önként értetődik, miszerint a birtok biztosságának és a magánjogi viszonyok állandóságának érdekében, a polgári és a büntető jognak minden határozmányai és intézkedései mindaddig teljes hatályban maradandnak, mig azok iránt a netaláni változások törvényhozás utján meg fognak állapíttatni." Ezen királyi kézirat alapján Apponyi György gr. országbíró, 58 kiváló jogászt (köztük voltak Eötvös József, Fabiny Teofil, Eábry István, Melczer István, Zádor György, Zsivora György, Zsoldos Ignácz, Balásy Antal, Deák Ferencz és József, Horvát Boldizsár, Dessewffy Emil gr., Mailáth György, Wenzel Gusztáv stb.) hivott egybe tanácskozásra, mely az országbíró elnöklete alatt folyt le (innen az elnevezés). Az értekezlet jegyzője Báth György, országbírói elnöki titkár volt, aki az értekezlet teljes anyaggyüjteményét is közzétette ily czim alatt: „Az országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában. Pest, Landerer és Heckenast, 1861."