Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

24 Az érvényes magyar magánjog forrásai. hogy a pápa törvénye valamely helynek ellenkező szokását, ha ezt nem említi, erejétől meg nem foszthatja; mivel nem tesszük fel a pápáról, hogy az ellenkező szokásokat ismeri. A miből megfordított okoskodással, következtetjük, hogy ha valamely város vagy község saját szokásával ellenkező statútumot hoz, akkor az eltörli a szokást, még ha erről említést nem teszen is; mert a városról vagy népről fölteszszük, hogy a maga szokását ismeri. 2. §. Tehát két szabályt állítok fel. Az első: a később alkotott ellenkező törvény, ha általános, a megelőző szokást erejétől megfosztja. Második: a törvénynyel ellenkező szokás erejét veszi az előző törvénynek. Ezt pedig ugy értsd (a mint fentebb mondám), ha a szokás általános és az a nép hozta be, a melynek hatalmában áll törvényt és általános szokást egyaránt alkotni. Mert ha az valamely helynek különös szokása,akkor csak azon a nelyen erösebb a törvénynél. 3. §. Ha pedig olyan eset kerülne elö, a melyet sem irt törvény, sem szokás el nem döntött, és mindamellett részben az irt törvényhez, részben pedig szokáshoz hasonlít, hogy ilyenkor mit kell követnünk és melyik hasonlót kell a másik fülibe helyeznünk"? a felöl sokan kétségben vannak. Minden esetnek egybefoglalásával mondd tehát: a mikor olyan esetre akadunk, a mely csak a szokáshoz hasonlít, akkor azt, és a mikor olyanra, a mely csak a törvényhez hasonlít, akkor meg ezt kell figyelembe vennünk. Ha pedig ugy találjuk, hogy az eset mind a törvényhez, mind a szokáshoz hasonló, akkor elsőbben azt kell néznünk, hogy melyikhez hasonlít inkább: másodszor pedig, hogy melyik okszerűbb és igazságosabb. Ha minden tekintetben egyenlőség van, akkor a tárgy hovátartozásához képest vagy a szokáshoz, vagy az irt joghoz hasonlót kell tekintetbe vennünk. V. ö. még HK. II. K. 6. ez. 44. 0** 10. §. A szokást csak azon esetben lehet tekintetbe venni, midőn valamely törvény arra hivatkozik. 187 ö : XXXVII. t.-cz. 1. §. Kereskedelmi ügyekben, ha azok iránt a jelen törvényben intézkedés nem foglaltatik, a kereskedelmi szokások irányadók, ezek hiányában pedig az általános magánjog alkalmazandó. V. ö. K. T. -2G7., 288., 327., 240., 349., 379., 387. §§. Az 1868: VI. t.-cz. 3. §. f) p. szerint: a keresk. és iparkamarák hivatása és kötelessége a helybeli szokásjogok felett bizonyítványokat kiszolgáltatni. 45. 1869: IV. t.-cz. 19. §. A biró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihidetett rendeletek s a törvény erejű szokás szerint tartozik eljárni és Ítélni. 46. 1893: XVIII. t.-cz. 63. §. . . . a helyi és különszerü szokások . . . csak akkor bizonyítandók, ha a biróság nem ismeri azokat (v. ö. u. a. t.-cz. 215., 227. §§.). 47. Werbőczy István Hármaslcönyve. Az 1498: VI. t.-cz. elrendelte az ország mindama szokásainak összeírását, melyekre a bíróságoknál hivatkozni szoktak, kérvén a királyt, hogy az összeírással két jog-tudóst bizzon meg. Az egyiket, az országlakók költségére, Adám mester személyében, maga az országgyűlés ajánlotta, mig a másikat a királyi felség saját költségén tetszés szerint választhatta ki. A király ez alkalommal Werbőczy Istvánt, a királyi curia