Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

20 Az érvényes magyar magánjog forrásai. szempontjából legszorosabb értelemben vett Magyarországon (tehát ide nem értve az országnak erdélyi részeit, a fennállott katonai határőrvidéket, Fiumét és Horvát-Szlavonországokat), a magyar, magánjogi törvények hatályát visszaállító ideiglenes törvénykezési szabályok (1. alább 29. 1.) I. E. 17. §-a értelmében, márc sak a fennállott jász-kun kerület statútumának az Öröklésre és az özvegyi jogra, valamint az elévülésre vonatkozó szabályai vannak érvényben; azonfelül föntartvák az u. n. redemptioból eredő magánjogi viszonyokra és haszonvételekre, illetőleg az elővásárlási jogra vonatkozó különleges rendelkezések, még pedig az 1848 : XXV. t.-cz. 15. §-a, majd az 1871 : XVIII. t.-cz. 108. §. és 1886 : XXII. t.-cz. 118. §§-ai által (ezeket részletesen 1. az illető anyag kapcsán). A jász-kun kerület közigazgatási különállását megszűnteit*' az 1870 : XLTI. t.-cz. 88. §§., a megyei szervezetbe pedig az 187fi: :XXXITr. t.-cz. olvasztotta he (1. §. 17. és 19. p., 3. S. c) p.). Az ezen kerületre vonatkozó korábbi törvények tekintetében v. ö. 1715 : XXXIV., 1711 : LXTTT., 1751 :IT. és XXV., 1791 : XXV. és XXIX., 1802:1., 1836 : XXII., 1810: XXVIir. és XXX., 1848 : XXV. t.-cz. A szóban forgó statútumot, az 1751 : XXV. t.-cz. alapján, 1751. okt. 8. napián bocsátotta ki Mária Terézia királynő, 24 articulusban tárgyalván a jász-kun kerület kiváltságait. A latin nyelven közzétett e regulativum 1820-ban magyarul is megjelent ily czimmel: ,,A Jászok és Kunok részére 1751-ben kiadott királvi Resrulatio vagv Tfondszabások a köznén kedvéért Magyarra fordíttattak 1820-ik esztendőben." E statútum ujabb kiadása 1800-ban adatott ki, a következő czimmel: ,,A Jász és Kun Megyébeli Törvény-Székeket társryazó statútumok, mellyek József Ő Királyi Hertzegsége Felséges Nádor Tspány, mint azon Megyék grófja, és Birája által megerősíttetvén, a Megyéknek 1799-dik Esztendőben, Böjt* elö havának 13-dik Napián tartatott közönséges-gyűlésében kihirdettettek, és a megtartás végett közönségessé tétettek." 10 tizenhárom statútum a következőkről rendelkezik: T. A perlekedéseknek rövidítéséről. TT. A személyes cselekedetekről. TIT. A vakmerő törvénykezőkről. IV. A sucecssioról. v. Az özvetry asszonyok iussáról. VT. A vevésröl és adásról fennek 4. §-a fejtegeti a redemtus és irredemtus közti különbséget). VII. A kiköltöztekröl. VIII. A testamentomokról. TX. A tanuknak meghiteltetésekröl. XI A praeseriptioról vagy időmúlásról. XI. Az adósságokról. XII. A hatalmaskodó cselekedetekről. XIII. Az esküvésről. A redemtioról az 1799. évi VI. statútum 4. §-a rendelkezik (1. szószerint az elővásárlási jog kapcsán). Ttt annyit jegyzünk meg, hogy redemtusoknak a fennálloott jász-kun kerület területén azokat nevezik, akiknek birtokos elődei hozzájárultak amaz 500.000 forintból és ezer lovas katona kiállításából állott váltságösszeghez, melyen a Jász-kun kerület lakóssága az elzálogosított kerületet 1745-ben a rokkantak pesti házától visszaváltotta; a jász-kun kerület többi birtokos lakósai az irredemtusok. 40. b) Erdély külön joga. Ami Erdély külön jogát illeti (1. még alább 28. és 34. 1.). értve ez alatt az 1529. előtti magvar törvénvek mellett az Erdély ön állósága idejében (1527-—1848) a külön erdélyi országgyűléseken alkotott törvényeken (Approbatae et Compilatae Constitutiones, Articuli novellares et provisionales),