Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

120 1894: XXXI. t.-cz. A házassági jogról 7., 8. §§. Az igazságügyminister felmentést adhat. V. ö. 9., 10. §§.; 44. §. ut. bek., 51. §. 56. §. a) p., 57. §. a) p., Gl. §. a) p., (>3., G6., 69. §§. Többször fordult elő az oly eset, hogy az árvaszékek a fejletlen korban levő szülötlen árváktól a házasságkötéshez megkívánt gyámhatósági jóváhagyást megtagadták azon az alapon, mert a szülötlen és az 1894. évi XXXI. t.-ez. 7. §-ában meghatározott házassági akadály (fejletlen kor) alá esö árvák az az alóli felmentést az árvaszéknek be nem mutatták. Az a vélemény, mely szerint a fejletlen korú részére az 1891 évi XXXI. t.-cz. 8. §-ában körülirt gyámhatósági jóváhagyás csak a/, esetben volna megadható, ha a fejletlen korú már megelőzőleg felmentést nyert a 7. S-ban meghatározott akadály alól: a törvényben gyökerezi) alappal nem bir. A törvény 7. és 8. §-ai ugyanis egymástól teljesen függetlenek. A gyámhatóság ép oly önállóan adhatja meg a jóváhagyást, mint a minister a fölmentést: egyik sem pótolja a másikat, de épp ugj egyik sem függ a másiktól. Törvényes sor.end e tekintetben nincs megállapítva. De mig az igazságügyminister a fölmentések tekintetében reá ruházott föltétlen diseretionális jognál fogva és adott esetekben a közérdek szempontjából (pl. fejletlen korú szülötlen árva fiuknál) a fölmentés megadását a gyámhatósági jóváhagyástól teheti függővé, ép ugy, mint a hogy a fölmentés megadása előtt a törvényes képviselői és a szülői beleegyezést megkívánhatja, melyeknek a gyámhatósági jóváhagyás és beleegyezés csak pótlékát képezi: addig a gyámhatóságnak nincs joga az ellenkező megkövetelésére. A H. T. 10. §-a szerint ugyanis a gyámhalóság a jóváhagyás feletti határozathozatalnál kizárólag a kiskorú érdekeit köteles szem előtt tartani, vagyis haíá ózott korlátokhoz van kötve és határozatának indokait máshonnan, mint a kisk< ru érdekköréből nem merítheti. A gyámhatóság tehát a kért jóváhagyás tárgyában a fejletlen kiskorú érdekeinek mérlegelése mellett feltétlenül határozni tartozik akkor is, ha a kiskorú a 7. §. akadálya alól fölmentést még nem nyert. Tanácsos azonban ily esetben a jóváhagyás szövegében kifejezetten kijelenteni, hogy jóváhagyás nem mentesiti a kiskorút a 7. §-ban meghatározott akadály alól. Tájékozásul megjegyzem, hogy az igazságügyminister ur a gyámhatósági jóváhagyás igazolását oly husz éven alóli szülötlen kiskorúaktól kívánja meg, a kiknek törvényes képviselője nincs szabályszerűen gyámi rendelvénynyej igazolva, vagy a kiknek részére a törvényes képviselői beleegyezés nem csatoltatott. A mennyiben pedig a gyámi minőség gyámi rendelvénynyel és a törvényes képviselői beleegyezés is igazoltatik; az igazságügyminister ur ily esetekben az 1894. évi XXXI. t.-cz. 7. §-ában meghatározott házassági akadály alól való felmentést meg szokta adni, hozzátéve mindig azt a megszorítási záradékot, hogy a szóbanforgó felmentés nem mentesíti a házasulót a házasságkötés törvényszabta többi kellékeinek, különösen az 1894. évi XXXI. t.-cz. 8. S-a szerinti gyámhatósági jóváhagyásnak igazolása alól. Mindezek alapján utasítom az árvaszéket, hogy előforduló concrét esetekben a beterjesztett adatok nyomán és a kiskorú érdekeit tartva szem előtt határozzon a gyámhatósági jóváhagyás, illetőleg a 8. §. utolsó bekezdése szerinti beleegyezés tekintetében és hogy teljesen mellőzze ily esetekben a gyámhatóságra különben sem tartozó azt a kérdést, hogy gyámhatósági jóváhagyást igénylő a fejletlen kor alóli felmentést az igazságügyminister úrtól már megkapta-e vagy sem? (Bm. 189G. márcz. 16-án 15.Í93. sz.). Husz éven aluli kiskorú házasságához, ha törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül. Husz éven aluli kiskorú házassághoz, ha törvényes képviselője nem a jogosult szülő, szükséges még ennek beleegyezése, szülő nem létében pedig a gyámh'-itóság jóváhagyása. Nem szükséges e jóváhagyás, ha a törvényes képviselő a kiskorúnak nagyatyja.