Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 31 nem volt tekinthető. Személyes használatra szolgáló tárgynak pedig csak. azt lehet tekinteni, amelyet a használó személy jogszerűen használhat, A zálogba vett aranytárgy azonban nem szolgált a zálogba vevő vádlott személyes használatára, azt jogszerűen nem használhatta, tehát a tényleges használat nem mentesíti vádlottat a bejelentési kötelezettség elmoiasztásának következményei alól. A zálogjognál fogva a záloghitelezőt csak az a jog illeti meg, hogy a követelésének biztosítására lekötött ingó dologból kielégítést kereshet. Egyébként a záloghitelező köteles a zálogot megőrizni és a követelés visszafizetése esetén azt visszaszolgáltatni. Használati jog a zálogbirtokost kifejezetten nem illeti meg és amennyiben ezt mégis teszi, az ebből származó minden hátrányért felelős. A tényleges használatból tulajdonosi jogok nem következnek, az aranytárgynak használata tehát nem jelentette azt, hogy a zálogtárgy á vádlott személyes használatára szolgált. Következésképpen, ezen okfejtés mellett, a bűnösség megállapítása nem történt a törvény lényeges rendelkezésének megsértésével. A 8.400/1946. M. E. számú rendelet szempontjából eme lényeges kérdés eldöntése folytán lényegtelen a jó, vagy a rosszhiszemű birtoklás, kérdése, mert ennek a bűnösség szempontjából jelentősége .nincs. Ezért a Kúria az uzsorabíróság okfejtésének e részét az indokok sorából kirekesztette. Törvényszerűnek találta a Kúria a cselekmény minősítését is. A Kúria nem osztja ugyan az uzsorabíróságnak a gondatlanság megállapítására vonatkozó ama okfejtését, amely szerint >>a vádlott azt gondolta, hogy a tárca jogos tulajdona«, mert ennek ellene mond az Í946. évi április hó 8. napján kézhez vett keresetlevél folytán keletkezett jogi helyzet^ azonban a gondatlanság ennek eílenére is megállapítható. A védelem részéről az iratokhoz csatolt okirati bizonyítékok alapján a Kúria a II. Bn. 33. §-ának 1. bekezdése értelmében az e. vonatkozásban hiányos elsőfokú ítélet kiegészítéseképpen tényként állapítja meg, hogy a vádlott a 8.400/1946. M. E. számú rendelet következményeként 1946. évi augusztus hó 15. napjáig jelentős összegű saját tulajdonát képező értéket,, de ezenfelül más, zálogban tartott értékeket is szolgáltatott , illetve jelentett be. Ebből a tényből okszerűen következik, hogy a zálogban tartott aranytárca be nem jelentése nem célozta a rendeletben előírt kötelesség meg-, szegését, hanem az nyilvánvalóan gondatlan mulasztás eredményé volt. Erre kell következtetni abból a tényből is, hogy a vádlott a polgári perben jogtudó ügyvéd közreműködését használta fel, ennek ellenére nem lett figyelme felhíva a bejelentési kötelezettség teljesítésére. A vádlott gondatlansága ilyen körülmények között éppen abban nyilvánult meg, hog'y a bejelentési kötelezettség teljesítésére előírt határidő alatt az arra illetékes hivatalos szerveknél elmulasztotta a hiteles felvilágo-