Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

14 Büntetőjogi döntvénytár lott és védője e részben alapos semmisségi panasza folytán a 7.070/1941. M. E. sz. rendelet 5. §-ának 2. bekezdése és a Bpn. 33. §-ának 1. bekezdése alapján, a büntetés kiszabására is kihatóan megsemmisíti: és vádlottnak e cselekményét a 8400/1946. M. E. sz. rendelet 17. §-ának 1. bekezdése 2. tétele szerint vétségnek minősíti. Indokolás: A Bp. 385. §1.6^ pontjára alapított panaszt azt vitatja, hogy a vádlottat csupán gondatlanság terheli. Ez a panasz részben alapos. Köztudomású ugyanis, hogy a 8.400/1946. M. E. sz. rendelet életbeléptekor Romániában nagymérvű infláció volt és hogy 5.100 lei elenyészően csekély értéket képviselt. Ugyancsak igen csekély értéket képviselt egy kb. háromnegyed gramm súlyú kis arany darab. Ilyen körülmények között elfogadhatónak tartotta a m. Kúria vádlottnak ama védekezését, hogy ilyen csekély értékek bejelentéséről megfeledkezett. Ezért a m. Kúria a vádlottnak azt a cselekményét, hogy ezeket az értékeket zárolt letétbe helyezni elmulasztotta, csupán gondatlanságból elkövetett vétségnek minősítette. Alaptalan azonban a panasz ama része, amely a 106. Ft 54 fillérnek az országból külföldre való kivitelénél a gondatlanság fennforgását vitatja, mert a vádlott tudta, hogy belföldi fizetési eszközt csak bizonyos korlátolt mennyiségben szabad külföldre kivinni. Ha tehát a vonatkozó szabályokat nem akarta megszegni, köteles lett volna a megengedett összeg nagysága tekintetében tájékozódni. Abból, hogy ezt a tájékozódást elmulasztotta, azt a következtetést kell levonni, hogy a szabályokat nem is akarta megtartani, amiért is nem tévedett az uzsorabíróság, amidőn e cselekményét szándékosan elkövetettnek minősítette. A védelem a panasz írásbeli indokolásában a halmazati szakaszok felhívását is sérelmezi, mert >>a cél azonossága, az akarat egysége és a sértett jogi érdek azonossága, a jogi egységbe olvadást valósítja meg«. A védelem álláspontja téves, mert amikor a vádlott az idegen fizetési eszközt és törtaranyat zárolt letétbe helyezni 1946 aug. 15. napjáig elmulasztotta és amidőn 1946 aug. 29-én a fenti értékeknek és 106 Ft 54 fillérnek az országból való kivitelét megkísérelte : két kölünböző időben, két különböző bűncselekmény tényálladéki elemeit valósította meg : amiért is az anyagi halmazat megállapítása törvényszerű. Kúria, B. II. 2.378/1947. — 1947 november 29. 13. A 8.400/1946. M. E. sz. r. l.§ 2. bek. c) pontja helyes értelmezése szerint az idegen tulajdonban levő és valakinek csupán megőrzés