Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár Ennélfogva az említett rendelethelyben foglalt valamely büntetendő tényá*lladék megvalósítása — habár vagyonértékű dolog legyen is annak tárgyi eleme —kizárólag vagyoni érdek ellen irányuló bűncselekménynek "nem tekinthető. A védő a semmisségi panaszának írásbeli indokolásában és ezzel egyezően az ítélőtábla előtt tartott nyilvános tárgyaláson azzal érvelt, hogy dr. K. Vilmos vádlott cselekménye, amely 1946 április 4-én, az elkövetésének a napján a 12.330/1945. M. E. számú rendelet 3. §-ának 4. bekezdésébe ütköző bűntettet képezett, 1948 január 16-án, a különtanécs ítélete meghozatalának a napján már nem volt bűncselekmény, minthogy az említett rendelet az 1947 október 28-án hatálybalépett 12.2C0/1947. Korm. számú rendelet 21. §-a értelmében hatályát vesztette, míg ezzel szemben ez az utóbbi rendelet, amelynek a 19. §-ába ütköző vétség miatt'a különtanács a nevezett vádlott bűnösségét megállapította, a cselekmény elkövetésének az időpontjában még nem volt hatályban. A külön tanács tehát •— a védő álláspontja szerint — az ítélkezésével a Btk. l.§-ában foglalt jogszabály ellen vétett, amikor a vádlott bűnösségét olyan bűncselekmény miatt állapította meg, amely a vád tárgyául szolgáló cselekmény elkövetése után statuáltatott. Ez a jogi álláspont téves. Az a körülmény ugyanis, hogy a cselekmény elkövetésétől az ítélet hozataláig terjedő ide ben különböző jogszabályok hatályosulnak, nem eredményezheti azt, hogy a vádlott arra a cselekményre nézve, am>ly mind az előző, mind az annakhelyébe lépő jogszabály szerint bűncselekmény, — büntetlen maradjon, hanem csupán a Btk. 2. §-ának a figyelembevételére ad medot. Minthogy pedig a 12.330/1945: M. E. számú rendelet 3. §-ának 4. bekezdésébe ütköző bűntettnél a 12.200/1947. Korm. számú rendelet 19. §-ának a)—d) pontjaiban meghatározott vétségek mindegyike — már a büntetőjogi minőségüknél fogva — enyhébb intézkedést von maga után, nyilvánvaló, hogy a különtanács, a Btk. 2. §-ára figyelemmel, a vádlott cselekményét helyesen bírálta el az utóbbi hivatkozott rendelet alapján. Ami pedíg| végül a védőnek a Btk. 2. §-ára alapított azt a további érvelését illeti, hogy az utóbb hivatkozott rendelet szerint az áttelepülésre kötelezettek köre nem azonos a 12.330/1945. M. E. számú rendelet szerint erre kötelezettek körével, s így kétséges az, hogy Sz. Ferencné vádlott a 12.200/1947. Korm. számú rendelet 19. §-ában megjelölt valamely bűncselekménynek tettese lehet-e, — az ítélőtábla rí mutat arra, hogy a 12.£CC^ 1947. Korm. számú rendelet 21. §-ának 2, bekezdése szerint a 12.3^0/1945. M. E. számú rendelet alapján tett intézkedések hatályét — így a Sz. Ferencné vádlott áttelepülésre kötelezését — a 12.200/1947. Korm. számú rendelet semmi tekintetben nem érinti. B. I. 2.396/1948. — 1948 szeptember 21.