Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

90 Büntetőjogi döntvénytár nem tesz feljelentést, eltekint mindentől«. Végül azt mondta a vádlott a sértettnek, hogyha még akarna valamit, másnap reggel 8 órakor menjen fel hozzá a hivatalába. Még papírt és ceruzát is adott, hogy a sértett felírhassa a címét. A vádlott, mint rendőralhadnagy, tehát közhivatalnok, egy pár bőrtalpért, vagyis vagyoni előnyért kötelességének hivatalos hatáskörében mulasztással való megszegésére ajánlkozott, hogy sértett ellen a rendészeti kihágásért és a tiltott fuvarozásért a feljelentést nem teszi meg. A vádlott cselekvősége megvalósította a vesztegetés tényálladéki elemeit. De a vádlott ezen túlmenően el is fogadta sértettől az egy pár bőrtalpat, amely abból a célból adatott a vádlottnak, hogy kötelességszegésre indítsa. Amikor tehát az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét megvesztegetés helyett zsarolásnak minősítette, a Bp. 385. §-ának 1. b.) pontjában meghatározott anyagi semmisségi okot valósított meg. B. III. 6.144/1948. — 1948. szeptember 24. A zsarolás bűncselekményét elköveti az is, aki jogosnak hitt követelését akarta a maga számára biztosítani, ugyanis csak a módnak kell jogtalannak lennie, amellyel az esetleges jogos követelés biztosítása vagy behajtása történik. A Btk. 353. § 1. p. szerinti minősítésnek csak akkor van helye, ha a fenyegető fellépés módjából s a használt vagy mutatott eszközök milyenségéből komolyan következtethetett a sértett a megjelölt cselekmény tényleges elkövetésére. Btk. 350., 353. § 1. pont. A budapesti ítélőtábla : az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás : Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást azzal a módosítással — hogy Sz. Lajos vádlott akkor, amikor felesége őt meglátta s a vádbeli tyúknak a sértett által történt elvitelének megakadályozása végett intézkedésre felhívta, éppen renderi szolgálatából tért haza, fegyvere szolgálatából kifolyóan vele volt, ennélfogva nem futott be előbb a lakásba puskájáért, hanem felesége felhívását meghallván, fegyverét levette válláról és »súlyba« tartva szaladt a sértett után a felesége által megjelölt irányba — ítélkezése alapjául valónak fogadta el. E tényállásra figyelemmel a törvényszék tévedés nélkül állapította meg a vádlott bűnösségét, mert az a magatartása, hogy utolérve a kérdéses