Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár íU tyúkkal haladó sértettet, szolgálati fegyverét súlyban tartva, rákiáltott a sértettre : »add vissza a tyúkot, mert lelőlek, mint egy kutyát !«, másik kezével pedig kirántotta a tyúkot a sértett kezéből, úgyhogy a tyúk begye kiszakadt, megvalósítja a zsarolás vétségének törvényes alkotó elemeit, minthogy a vádlott abból a célból, hogy magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, a sértettet a fentebb jellemzett cselekvésében megnyilvánult fenyegetéssel a tyúk átadására kényszerítette. Az ítélőtábla a törvényszék álláspontjával egyezően a bűnösség kérdésével kapcsolatban mellőzte annak a vitás kérdésnek eldöntését, hogy a szóbanforgó tyúk a vádlott tulajdona-e, vagy a sértetté? Nevezetesen még abban az esetben is, ha minden vitán felülállóan meg lenne állapítható az, hogy sértett tévesen, vádlott pedig teljes joggal tarthatta a magáénak a tyúkot s így jogosnak hitt követelését akarta a maga számára biztosítani, a zsarolás vétsége mégis fennforog, mert az állandó bírói gyakorlat szerint a módnak kell jogtalannak lennie, amellyel az esetleges jogos követelés biztosítása vagy behajtása történik, az a körülmény tehát, hogy vádlott követelése jogos volt-e vagy jogtalan, a bűnösség megállapítása szempontjából közömbös, a vonatkozó törvényhely »jogtalanul« szó megjelölése nem a célbavett vagyoni haszon jogtalanságát, hanem a haszonszerzés jogtalan módját jelenti. Márpedig a vádbeli esetben vádlott cselekvősége jogtalan módon végrehajtottnak tekintendő, mert az általa használt fenyegetés már önmagában is bűncselekménynek, jelesül a Kbtk. 41. §-a szerinti kihágásnak fogalmi körét betölti. Vádlottnak és védőjének a bűnösség megállapítása miatt bejelentett fellebbezése tehát alaptalan. Ami pedig a közvádlónak a Btk. 353. § 1. pontja szerinti minősítése mellőzése miatt használt perorvoslatát illeti, azt az ítélőtábla ugyancsak alaptalannak találta, mert ez a bűntetti minősítés csak akkor áll fönn, ha a fenyegető fellépés módjából s a használt vagy mutatott eszközök milyenségéből komolyan következtethetett a sértett a megjelölt cselekmény tényleges elkövetésére, illetőleg a célzott súlyos eredmény bekövetkezésére ; e fenyegetésnek ily komoly foka, súlya, veszélyessége azonban mindig a szembenálló felek erőviszonyainak s az egyéb kísérő körülményeknek mérlegelésével állapítandó meg.. Az adott esetben azonban a megállapított tényállás szerint a vádlottnak a sértettet lelövéssel való fenyegetése nyilt utcán, több ember jelenlétében történt, anélkül, hogy szolgálati fegyverét közvetlenül a sértettre lövésre irányozta volna, mert azt csupán súlyban tartotta, mely helyzet nem alkalmas a hangoztatott fenyegetés, beváltására s alig is tételezhető fel, hogy a rendőrfoglalkozású, tehát a fegyverhasználat feltételei tekintetében kiképzett vádlott komolyan gondolt volna egy -aránytalanul csekély érték megszerzése végett sértett életének kioltására, vagy súlyos testi sértés