Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 77 Amikor azonban 1944 december 6-án egyik társát, az elsőbírói ítéletben leírt módon megölte, szándékát megváltoztatva Salgótarjánba ment s ott önként katonai szolgálatra jelenti ezett s be is sorozták. 1944 december 6-án Magyarországon már köztudomású volt, hogy a háború elveszett s hogy a még itthon levő felfegyverzett csoportokat külföldre, Németországba fogják vinni. Vádlott is tudatában volt annak, hogy önkéntes jelentkezése szándékának megfelelően a külföldre való szállítást fogja eredményezni, ami meg is történt. így az az önkéntes jelentkezés tényéből következik, hogy vádlott társának megölése után azért határozta el magát a végeredményben erre a külföldre jutást jelentő lépésre, hogy cselekményének előrelátható következményeitől szabaduljon, vagyis, hogy magát a bűnvádi eljárás alól kivonja. Vádlott, aki előzően elkövetett más erőszakos bűncselekményért már hathónapi börtönnel lett megbüntetve és ebből pár hónappal előbb szabadult, tudta, hogy újabb bűncselekményének a törvényes rend helyreállítása után — ha akkor itthon lenne — ránézve mily következményei lennének. Márpedig a kegyelmi elhatározás III. fejezet (11) bekezdésének b) pontja értelmében nem részesülnek kegyelemben azok, akik abból a célból, hogy magukat a bűnvádi eljárás alól kivonják, külföldre vagy ismeretlen helyre távoztak. Vádlottal szemben tehát a III. fejezet (11) bekezdésének b) pontjában írt kizáró ok fennforog s így tévedett az ítélőtábla, amikor vádlottal szemben a bűnvádi eljárást megszüntette. Téves az ítélőtábla azon álláspontja is, hogy a kegyelmi elhatározás III. fejezet 11. bekezdés e) pontja vádlottra vonatkozik, mert vádlott ugyanezen bekezdés b) pontjában foglalt kizáró ok folytán már nem részesülhet kegyelemben. Egyébként is az e) pont csak azokra alkalmazható, akik saját akaratukból tértek vissza az országba és nem úgy mint vádlott, akit saját akaratától függetlenül szállítottak vissza. Merőben téves és minden alapot nélkülöz az ítélőtábla azon okfejtése is, hogy vádlott önkéntes katonai szolgálatra való jelentkezésével magát a várható bűnvádi felelőssógrevonás céljára is a magyar hatóságnak rendelkezésére bocsátotta. Az elmúlt évek folyamán hozott jogszabályokból, továbbá számtalan jogerős bírói ítéletbőljtöztudomású, hogy az úgynevezettSzálasi-hadseregbe, — a bűncselekmények sorozatait elkövető fegyveres csoportba — önként és még hozzá 1944 december folyamán a gyilkosok, tolvajok, hazaárulók és egyéb bűnözők jelentkeztek éppen azért, hogy a feleíősségrevonás elől szabaduljanak és újabb bűncselekmények elkövetésének céljára még fegyvert is kapjanak. Az úgynevezett Szálasi-hadseregbe való önkéntes jelentkezésével vádlott tehát nem a magyar hatóságnak bocsátotta magát rendelkezésre, mert ez soha magyar hatóság nem volt, hanem az akkori időben