Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

44 sítva s kézrekerítése fegyverhasználat nélkül nem látszott lehetségesnek. Az ítélőtábla jogi állásfoglalása nem helytálló. Ahhoz nem félhet kétség, hogy a vádlott és rendőr-társai feljebbvalóik parancsát teljesítették, tehát jogszerűen látták el hivatásukat akkor, amikor a bűncselekménnyel gyanúsított sértett elfogását és előállítását megkísérelték. Közellátást veszélyeztető cselekményről lévén szó, vitatható az is, hogy súlyos természetű volt az a bűncselekmény, melynek gyanúja miatt a sértettet le kellett tartóztatni. Arra a megállapításra azonban, hogy a .sértett kézrekeiitése adott körülmények között fegyvei használat nélkül nem látszott lehetségesnek, a Kú ia megítélése szeiint nincsen kellő ténybeli alap. Az irányadó tények szerint a néhai sértett a rendőrség bizalmas értesülése szerint 20 kg. zsírt, 2 zsák lisztet és egy hasított sertést akart szállítási engedély nélkül kocsin Ujszentiván községből Szegedre csempészni. Az előállítására kiküldött rendőrök útközben feltartóztatták a szállítmányt, azt azonban lefoglalni nem tudták, mert sértett a kocsijával a rendőrőrszobamellől, ahová a rendőrik kísérték, hirtelenül elhajtott. Ezt az eljárását igazolandó, sértett még aznap önként jelentkezett a rendőrőrs parancsnokánál s előadta, hogy az élelmiszert egy szegedi asztalos részére akarta szállítani bútorok ellenértékeképpen, midőn azonban az őrsparancsnok ezt az igazolást nem fogadta el és közölte vele, hogy korábbi hasonló eljárására is tekintettel őt letartóztatásba helyezi, szidalmak között eltávozott onnan. Ez volt a közvetlen előzménye annak, hogy a vádlott és rendőrtársai a sértett elfogatására és_előállítására parancsot kaptak. Vádlott az elfogatási parancsnak ezzel az előzményével tisztában volt, mert a peradatok szerint ő volt az egyike azoknak a rendőröknek, akik a sértettet élelmiszerszállítmányával együtt a rendőrségre kísérték. A vádlottnak és rendőrtársainak a sértett letartóztatására irányuló tevékenysége a Kúria megítélése szerint olyan körülmények között történt, amelyek között a sértett kézrekerítése emberi számítás szerint fegyverhasználat nélkül is lehetségesnek látszott. A hat felfegyverzett rendőr éjjeli időben, tehát olyankor szállt ki a helyszínére, amikor a sértett a legnagyobb valószínűség szerint otthon volt található és meglepetésszerűen volt megközelíthető. A rendőrök a sértett házát tervszerűen körülkerítették s a kijáratokat elállották. T. I. vádlottat az örsparancsnok az utcára nyíló kiskapú elé, V. I. rendőrt pedig a háznak a sarkára állította azzal a feladattal, hogy a sértettnek esetleges arra menekülését akadályoz zák meg. Ezt követően az őrsparancsnok harmadmagával közelítette meg a folyosón alvó sérteget. Az álmából felriasztott sértett tiltakozott a bekísérés ellen s kijelentette, hogy majd reggel bemegy. Az a körülmény, hogy a sértettnek ezt követően az őrsparancsnok által megkísérelt megbilincseltetése közben sikerült kiragadnia magát az őrsparancsnok kezéből és futásnak eredt, a rögtöni fegyverhasználatot még nem cetté indokolttá. Különösen