Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

39 eljárás megszüntetését indítványozta. Minthogy időközben a háború befejezést nyert és ennek következtében most már nem időszerűek azok a rendelkezések, melyek a hadviselés érdekében a postai üzem zavartalanságát és az oda beosztott sz3mélyzst munkájának folyamatosságát voltak hivatva biztosítani, — a Kúria a legfőbb államügyész indítványával egyetértve, úgy találta, hogy az alsóbbrmdű b3osztásban szolgálatot teljesítő vádlottnak a szolgálati helyéről való önkényes kimaradása valóban nem olyan súlyos cselekmény, hogy annak megtorlását a közérdek még most is követelné. (B. I. 871/1946. sz. - 1946 július 13.) 40. Nyilvánosság a becsület ellen elkövetett bűncselekményeinél. A durva sértés fcgalmához. (Bv. 3. §, 1. és 2. p.) A m. Kúria : a kétrendbeli becsületsértés vétségének minősítését tárgyazó ítélet a 385. § 1. b) pontjában meghatározott s az utolsó bekezdés értelmében hivatalból figyelembe vett anyagi semmiségi okból, a büntetés kiszabására is kiterjedő hatállyal, — a Bpn. 33. §-ának első be kezdése alapján megsemmisíti. Indokolás: Hivatalból észlelte a m. Kúria, hogy az alsófokú bíróságok a vádlott serelmére tévedtek, amikor a két rendbeli becsületsértés vétségét, a Bv. 3. §.1. pontjának második tétele s a 4. § második bekezdése szerint is minősítették. Az a tény, hogy a becsületsértés csárdában,-tehát olyan helyen lett elkövetve, ahol rendszerint többen tartózkodnak s megfordulnak, amely hely jellegénél fogva is nyilvánosnak tekintendő, a Bv. 3. § 1. pontjának második tétele szerinti minősítés megállapíthatásához egymagábannemelegendő, mert a jelzett törvényhelyben említett »nyilvánosan<< való elkövetés, nem a hely nyilvánosságát, hanem azt jelenti, hogy a cselekmény nagyobb számú, a nyilvánosságnak megfelelő egyén jelenlétében és azok által hallhatóan lett elkövetve. A valónak elfogadott s e helyütt irányadó tényállás azonban arra vonatkozóan tartalmaz adatot, hogy a vádlott, aki a csárdában külön asztalnál ült két barátjával, a két pincérlányra vonatkoztatott kijelentését olyan -módon tette meg, hogy azt a pincérlányokon és a barátain kívül, a többi jelenlevő nem hallhatta. Vádlott csak akkor kezdett kiabálni, amikor az egyik pincérlány csendőrökért ment, de ekkor tett s a csárdában jelenvoltak által is hallható kijelentései már nem a pincérlányokra vonatkoztak. Az