Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

rész is, hogy a községháza eladására vonatkozólag az alsófokú bíróságok tévesen értelmezték a beadvány tartalmát s ennek a téves értelmezésnek lett a következménye a vádlottak bűnösségének a megállapítása. Ellenben részben alapos a köz vádló által a minősítés kérdésében bejelentett panasz. A Magyar Kúria az ítélőtáblának a vádtól eltérő azt az álláspontját, hogy a vádlottak cselekménye nem a Bv. 9. §-ának (i. pontja alapján felhatalmazásra hivatalból, hanem a Bv. 6. §-a alapján csupán magánindítványra üldözendő rágalmazás, helyesnek találta és magáévá tette azért, mert a sértettek, mint a törvény, által alkotott testület tagjai, sérelmére elköveteti rágalmazás a Bv. 9. §-ának (>. pontjában foglalt taxatív felsorolás szerint az esetben sem esik a most idézett törvényhely alá, ha az állított, vagy híresztelt tény a sértettek hivatása gyakorlására vonatkozik is. Tévedett ellenben az ítélőtábla a vádlottak bűncselekményének a minősítésénél abban a tekintetben, hogy a vád álláspontjától eltórőleg a Bv. 3. § második bekezdés 2. pontjában foglalt minősítő körülmény felvételét mellőzte, annak ellenére, hogy a vádlottak cselekménye — figyelemmel arra, hogy a sértettek mint községi képviselőtestületi tagok törvény által alkotott testület tagjai voltak és a sértés hivatásuk gyakorlására vonatkozott — a most említett törvényhely összes lényeges elemeit is kimeríti. B. II. 3.012/1944., 1945. évi november hó 30. 9. Az uzsorabíróság egyesbírája által elbírált ügyben az ítélőtábla sem szabhat ki egy évet meghaladó büntetést. (7.070/1941. M. E. sz. rend. 3. § ut. bek. Bp. 387. §.) A M. Kúria btö. jogegységi tanácsa : A jogegységi tanács kimondja, hogy megsértette a törvényt a b.-i ítélőtábla, mint büntető bíróság jogerős ítéletével, amellyel K. L. vádlott főbüntetését az elsőfokon eljárt egyesbíró ítéletének vonatkozó rendelkezését megsemmisítve, egy évi és hat hónapi börtönben állapította még, — holott első fokon az uzsorabíróság egyesbírája által elintézett ügyben egy évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetés nem szabható ki. Indokolás : Az uzsorabíróság egyesbírája ítéletével bűnösnek mondta ki vádlottat az 1920: XV. tc. 1. § első bekezdésének 1. joontjába ütköző és az 1920 : XXVI. tc. 8. §. első tétele szerint minősülő árdrágító visszaélés bűntettében s ezért az 1940: XV£II. tc. 9. § első bekezdésének második tétele alapján — a Btk. 92. § alkalmazásával — nyolc hónapi börtönre, mint főbüntetésre ítélte. 11