Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

A m. Kúria büntető jogegységi tanácsa : kimondja, hogy megsértette a törvényt agy. törvényszék mint rögtönítélőbíróság jogerős végzésével annyiban, amennyiben a tiltott lőfegyvertartás bűntette miatt L. Imre ellen indított bűnügyet a rendes bíróság elé utalta abból az indokból, mert abban a kérdésben, hogy a rendőrség által foganatosított házkutatás a rögtönbíráskodás akadályául szolgáló alakszerű nyomozásnak tekinthető-e s így .az abban az ügyben foganatosított házkutatásra való tekintettel, az ügy rögtönbíráskodási eljárás alá tartozik-e, egyhangú határozat nem jött létre, holott nincs olyan törvényerejű jogszabály, amely szerint a rögtönítélő bíróság hatáskörének megállapításához a bíróság egyhangú határozatára lenne szükség. A határozatnak a felekre nincs hatálya. Indokolás : A törvényszék, mint rögtönítélő bíróság a tiltott lőfegyvertartás bűntette miatt L. Imre ellen indított bűnügyben megállapította, hogy az ügyben további rögtönbíráskodásnak nincsen helye és elrendelte az ügynek a rendes bírósághoz való áttételét. A rögtönítélő bíróság jogerős végzésének indokolása szerint>>nem jött létre egyhangú határozat abban a kérdésben, hogy a vádlottat a rögtönbíráskodás alá tartozó valamely bűncselekményben bűnösnek lehet-e nyilvánítani (11.800/1945. M. E. sz. rendelet 2. § 2. bek.) — nevezetesen nem jöttlétre egyhangú határozat abban a kérdésben, hogy a rendőrség által foganatosított házkutatás alakszerű nyomozásnak tekinthető-e. A rögtönítélő bíróság álláspontja szerint abban a kérdésben, hogy a cselekmény elbírálására a rögtönítélő bíróság hivatott-e, egyhanúgú határozatra van szükség«. Ez a jogerős végzés törvénysértő. A rögtönítélő bíróság végzése a most ismertetett indokolásban a 11.800/ 1945. M. E. sz. rendeletnek a 2. § második bekezdését nyilvánvalóan oda nem illően hívta fel, mert az indokolás félre nem érthető tartalmából kitűnőleg a bíróság nem az érdemi döntés keretébe tartozó bűnösség kérdésében, hanem abban a kérdésben nem tudott egyhangú határozatra jutni, hogy az ezen ügyben a rendőrség által foganatosított házkutatás a rögtönbíráskodás akadályául szolgáló alakszerű nyomozásnak tekinthető-e ; ez a kérdés azonban merőben hatásköri kérdés, amelynek vizsgálata a bíróságok azon alapvető kötelességéből folyik, hogy a hatáskörük esetleges hiányát az eljárás minden szakában hivatalból kötelesek észlelni, s amelynek vizsgálata a rögtönítélő eljárás során fokozottabb jelentőséggel bír — míg az indokolásban felhívott 11.800/1945. M. E. sz. rendelet 2. §-ának második bakezdése a hatáskörrel bíró s így érdemi döntésre hivatott ítélőbíróságra nézve állapít meg a bűnösség kimondásával kapcsolatban a rendes eljárás szabályaitól eltérő szabályt. A 11.800/1945. M. E. sz. rendelet 2. § második bekezdésében foglaltak tehát a rögtönítélő bíróság előtt vitássá vált hatásköri kérdés eldöntésénél irányadók nem lehetnek, viszont nincs olyan törvényes jogszabály, amely 106