Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

annak a kimondásához, hogy az ügy a rögtönbírósági eljárás alá tartozik, a rögtönítélő bíróság egyhangú határozatát tenné szükségessé. A rögtönbíráskodás eljárási szabályai szerint ugyanis attól az általános szabálytól, hogy a társasbíróságok határozatukat szótöbbséggel hozzák, eltérés a 11.800/1945. M. E. sz. rendelet 2. § második bekezdése és a 8.020/1939. M. E. sz. rendelet 20. § első bekezdése egybevetett értelméből kit űnőleg csupán abban a tekintetben van, hogy büntető -— tehát a rögtönbíráskodás kivételes súlyos büntetőjogi következményeivel járó — ítélet meghozásánál a bűnösség kérdésében van szükség a rögtönítéló bíróság egyhangú határozatára ; ez azonban csupán kizárólag egy anyagi jogi kérdésre korlátozott oly kivételes jogszabály, amelyet kiterjesztő magyarázat útján más esetre alkalmazni nem lehet. A jogegységi tanács egyben a Bp. 442. § utolsó bekezdése értelmében kimondotta azt is, hogy a megállapított hatáskörsértés ellenére is a jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal, mert a törvénysértő végzés a terhelt ellen a rendes eljárást elrendelte s ilyen esetben a 8.020/1939. M. E. sz. rendelet 6. §-ának harmadik bekezdéséhez képest az ügy már nem utasítható az illetékes és hatáskörrel bíró rögtönítélő bírósághoz. (Kúria, B. I. 165/1947. — 1947 március 10.) 107