Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

75 tekintve továbbá, hogy különben is az, miszerint melyik fél utasítandó perre, nem alaki jogkérdés: a polg. törv. rendt. 587. §-a szerint perre utasító végzés elleni semmiségi panasznak azon esetben sincs helye, ha ezen szakasz első bekezdésének megsértése panaszoltatik. (1878. február 11-én 498. sz. a.) 335. Tekintve, hogy a végrehajtó díja iránt az 1871. évi LI. t. czikk 14. §-a és az 1872. évi január 29-én 3504. sz. a, kelt igazságügy miniszteri utasítás 22. §-a alapján kibocsátott fizetési meghagyás nem teljesítése esetében a végrehajtás az említett szakasz alapján ugyan, de a polg. törv. rendtartás szabályainak szem előtt tartásával elrendelendő és foganatosítandó: az ily végrehajtást rendelő végzés ellen a polg, törv. rendtartás szabályai szerinti perorvoslatnak, és pedig semmiségi panasz alkalmazásának van helye. (1873. február 11-én 1200. sz.a.) 336. Tekintve, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlan megvétele által nem csuk a bekeblezett tőke és járulékai iránti kötelezettség, hanem a bekeblezett kötelezvényekben foglalt egyéb feltételek is, melyek a telekkönyvi rendelet 62.§-ának utolsó bekezdése értelmében azon okirat tartalma szerint itélendők meg, melynek folytán a bejegyzés megengedtetett, — a vevő, mint uj tulajdonosra átháramlottaknak tekintendők: a sommás perútnak az adóslevélben foglalt kikötése a jelzálogilag lekötött ingatlan megvevője, mint harmadik személy ellen azon adóslevél alapján indítandó keresetre nézve kihat. (1873. február 18-án 1145. sz. a.) 337. Tekintve, hogy a polg. törv. rendtartás 427. §-a értelmében ott, hol telekkönyvek léteznek, valamely telekkönyvi bekeblezés tárgyát képező ingatlannak elárvereztetése csak akkor kérelmezhető, ha a végrehajtási zálogjognak telekkönyvi bekeblezése már megtörtént: a telekkönyvek behozatala előtt nyert végrehajtási zálogjognak az uj telekkönyvbe való átvitele iránt az illető fél részé-