Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)
B8 mészetü 1868. évi XLIT. t, czíkkben van szabályozva: ennélfogva a nyelv kérdésére vonatkozó és természeténél fogra inkább közigazgatási jellegű intézkedés által netalán okozott sérelem a polg. törv. rendtartásban szabályozott jogorvoslatok tárgyát nem képezheti. (1872. szeptember 18-iki t. ü. megállapodás.) 313. Tekintve, hogy az átmeneti intézkedések tárgyában 1869. évi márczius 30-án kelt igazságügyminiszteri rendelet XIX. czikkének 2. pontja értelmében a telekkönyvekre vonatkozólag az előbbi gyakorlat továbbra is fenntartatott, és e szerint tisztán telekkönyvi ügyekben a semmitőszékhez tartozó perorvoslatnak helye nem levén, a kir. semmítőszék annak elbírálásába sem bocsátkozhatik, valljon a határozat hozatalánál a telekkönyvitanács szabályszerűen volt-e alakítva. (1872. szeptember 18-án 11854. sz. a.) 314. Az 1872. évi szeptember 18-án tartott teljes tanácsülésben (1. 312., sz. a.) a nyelvkérdésre vonatkozólag hozott elvi határozat indokolásából önként következik, hogy az abban megállapított szabály a sommás ügyekre vonatkozó, valamint a felebbviteli beadványok iránt . felmerülő nyelvkérdésre is kiterjesztendő. (1872. október 10-iki t. ü. megállapodás.) 315. Az eskü letételére határidőt tűző végzésnek az ügyvéd részére lett kézbesítése, tekintettel a polg. törv. rendtartás 259. §-ának rendeletére, semmiséget még akkor sem képez, ha az ügyvéd a végzést a fél kezéhez kérte kiadatni. (1872. október 10-én 11883. sz. a.) 316. A polg. törv. rendtartás 374. §-ából kifolyólag az abban megállapított kivételes eljárási szabályok a foglalástól számítandó 3 napi határidő lejárta után beadott korlátozási, vagy megszüntetési keresetekre is alkalmazandók, ha a kereset oly okiratra van alapítva, mely által a végrehajtási jognak az Ítélet, vagy egyesség után felmerült tények folytán egészben, vagy részben bekövetkezett elenyészte bebizonyíttatik. (1872. október 17-én 9481. sz. a.)