Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)
69 317. A birósági végrehajtók díjaira vonatkozó fizetési meghagyás nem a polg. törv. rendtartás szabályain, hanem az ennél később alkotott 1871. évi LI. t. czikk alapján kibocsátott igazságügyminiszteri utasításon nyugodván, miután abban nincs intézkedve az iránt, hogy az ilyen fizetési meghagyásból eredhető sérelmek a polg. törv. rendtartásban körvonalozott felébbvitel, s különösen semmiségi panasz utján lennének orvosolhatók, a biróságok ilynemű határozatai semmiségi panasz tárgyául nem szolgálnak, hanem az azokkal netalán okozott károk tekintetében esetleg a birák felelősségéről szóló törvény oltalmához lehet folyamodni. (1872. november 5-én 12566. sz. a.) 318. Tekintve, hogy végrehajtásnak a polg. törv. rendtartás 345. §-a értelmében csak marasztaló Ítélet alapján lehet helye: oly gondnoki díjakra nézve, melyek az illető Ítéletben marasztalás nélkül egyedül megállapítva vannak, végrehajtás el nem rendelhető. (1872. november 7-én 13599. sz. a.) 319. Tekintve, hogy az 1872. évi január 29-én 3564. sz a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 16. §-a értelmében a végrehajtási teendőkkel a biróság segédszemélyzetének valamelyik tagja csupán helyettesítőleg a törvényszék elnöke által s csak akkor bizathatik meg, midőn az illető végrehajtó szabadsággal eltávozott, vagy beteg: a kiküldő biróság személyes felelősségével járó szabálytalanságot képez, ha a jelzett eseteken kivül a biróság kezelési személyzetének valamelyik tagja a törvény szerint a birói végrehajtókra bizott teendőkre nézve kiküldöttül alkalmaz tátik. (1872. november 20-án 13205. sz. a.) 320. Tekintve, hogy az 1871. évi LI. t. cz. 14. §-ának második bekezdésében és az 1872. évi ápril 4-én kelt szolgálati utasítás 54. §-ában azon kivételes esetek kifejezetten felsoroltatnak, melyekben ingókra vezetett végrehajtásoknál a polg. törv. rendt. szabályaihoz képest a birói kiküldöttet megillető teendők a birói