Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Második folyam (Pest, 1873)

122 j^ATODIK j^ZIM. A perorvoslatokról. I. FEJEZET. A felebbvitel általános szabályai. 274. §. A felebbvitel megengedése. 1. Az, hogy a meg nem jelenés miatt hozott marasztaló ítéletet a bíróság a ptr. 124. §. képest nem kézbesítette, hanem kihirdette, szabálytalanság ugyan; — de ha ez által az illető fél jogsérelmet nem szenvedett, a kihirdetési eljárás semmiségi esetnek nem vehető. 1871. aug. 23.— 9340. semm. sz. h. (Törv. Csarn. 1871 : 70. szám). 2. A perorvoslatokra nyilvánvaló vétsége által okot szolgáltató bíró, vagy bírósági hivatalnokoknak az 1871 : 8. tcz. 66. §. értelmébeni elmarasztaltatása, kiterjeszthető mindazon költségekre, melyeket a biró, vagy bírósági hivatalnok nyilvánvaló vétsége által okozott. Magától értetvén, hogy a marasztalásnak a perorvoslati, vagy egyszersmint az eljárási költségekre való kiterjesztését a felek kérelme és a vétség minősége határozzák meg. 1872. mart. 7. — 1341. semm. sz. h. (M. Themis 1872 : 14. szám, 120. lap). 275. §. N e m e i. 1. A felebbezés és semmiségi panasz indokai egy beadványban elő nem adhatók. Az ily módon benyújtott semmiségi panasz figyelembe nem vehető. 1871. mart. 14. — 2680. semm. sz. h. (Themis 1871 : 20. szám, 234. L). 2. Becsületsértési pereknél a tiszti ügyész, mint az illető testület képviselője által, a birságból — az eljáró