Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

64 95. §. Ha alperes szavatosságra hivatkozik sommás eljárásnál, a szavatosság kérdése felett mindig külön kell határozni, tehát akkor is, midőn a biró annak helyt nem adva, a sommás eljárás folytatását rendelte volna el; — mind a mellett az, hogy a szavatosság kérdése felett is csak a végitéletben mondatott ki a határozat, semmiségi okúi nem szolgálhat. (1869. okt. 2-án 1763. sz. a. semm. sz. hat.) Az, ki nem bizonyíthatja, hogy az árúrendelésnél állítólagos megbizóít, mint szavatosokat kijelölte volna, — szavatosságra lett hivatkozásával elutasítandó. Megbízatását igazolván, megbízói ellen visszkereseti joga fennáll, de azokra, mint szavatosokra, nem hivatkozhatik. (1870. mart. 10-én 1946. sz. a. semm. sz. hat.) Sommás eljárásnál a perrendtartás 96., 99. §§-ban kijelölt eseteket kivéve, végitélet előtt külön perorvoslatnak nincs helye. (1869. nov. 12-én 2146. sz. a. semmítőszéki határozat.) Sommás eljárásban a szavatosságnak helyt nem adó végzés ellen végitélet előtt külön semmiségi panaszszal élni nem lehet. (1870. jul. 8-án 6040. sz. a. semmítőszéki határozat.) 97. §. Biroi illetőség elleni kifogás : a summás eljárásban. A birói illetőség megállapítása végett, vagy az ellene felhozott körülményeknek eskü általi bizonyítása meg nem engedhető, — annál kevésbé mert az illetékességi kifogás felett határozni kell, mielőtt az ügy érdemében tárgyalás és Ítélet eszközöltetnék; holott az eskü általi bizonyítás a ptr. 221. §-a ért. csak végitélet által rendelhető el. (1869. aug. 28-án 1084. és 1870. jun. 24-én 5610. sz. a. semm. sz. hat.)