Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

20 való visszahelyeztetésükre irányzott keresetük nem a polgári, hanem a bányabíróság körébe tartozik. (1869. nov. 30-án 2462. sz. a. semm. hat.) Bányarész iránti igénykereset nem tekinthető oly ügynek, mely a bányabiróságok kizárólagos illetőségéhez tartoznék. (1869. decz. 7-én 3487. sz. a. semm. sz. hat.) Bányabiróságok előtt lefolyt bányaügyekben az előforduló semmiségi panaszok elintézésére a m. kir. curia, mint semmítőszék, nem illetékes. (1869. jul. 16-án 260. sz. a. semm. sz. hat.) Bányabiróság illetékességének esete fenn nem forog, ha a kereset tárgyát sem bányászati adományozás, engedélyezés, sem bányamivelés nem képezik. Ha csak a földbirtok tartozékát tevő kőszén iránti tulajdonjog vált vitássá, s csak ennek megítélése kéretik : akkor a birtokbiróság az illetékes, mely az ingatlanra vonatkozó jogok feletti biráskodásra hívatott. (1870. jan. 10-én 4272. sz. a. semm. sz. hat.) III. FEJEZET. Birói illetőség. 30. §. Személyes keresetek : alperes lakhelyéhez képest. Személyes kereseteknél alperes a rendes lakhelye, vagy állandó szállásához képest illetékes bíróság előtt perbe idézhető azon esetben is, ha a kötelezettség teljesítésére bizonyos hely kikötve van is. (1870. april 8-ikán 2727. sz. a. semm. hat.) Az adós azon hely bíróságánál is bepörölhető, hol leveleiben a fizetést teljesíttetni ígérte. Ez a kötelezettség teljesítésére szolgáló bizonyos hely kikötésének tekintendő. (1870. apr. 11-én 3054. sz. a. semm. hat.)