Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

1G4 431. §. szerint észrevételeket tehessen. Az ily árverési végzés alapján, s az abban kitűzött időben az árverést megtartani nem lehet. (1870. nov. 23-án 10,722. sz. semm sz. hat. 435. §. Az árverési hirdetménynek hirlap útjáni közlése 300 írtnál nagyobb értékű tárgyakra vezetett végrehajtásnál egyedül csak mindkét fél beleegyeztével maradhat el; — ezzel ellenkező eljárás semmiséget von maga után. (1869. dec. 4-én 3707. sz. a. semm. sz. hat.) 438. §. Az árverés határideje. A végrehajtást szenvedö'nekközbejött halála nem gátolja az árverés folytatását. Az, hogy a hagyaték részére ügygondnok nem rendeltetett, semmiségi okul nem szolgál. (1870. April 29-én 2857. sz. a. semm. sz. hat.) A második árverés, ha az első eredmény nélkül maradt, újból közhirré levén teendő; ha a felek kivánaíafoly tán, vagy a tárgy értéke tekintetéből hírlapi közleménynek van helye: a második árverés is hirlapilag külön közzéteendő, ellenkezőleg az eljárás semmis. (1869. dec. 28-án 3014, sz. a. semm. hat.) 439. §. Az árverés foganatosítása. Semmiségi okul szolgál a végrehajtási eljárásban, ha az árverés délelőtti időre tűzetvén ki, a végrehajtó mégis csak délután jelenik meg, s az árverést esti órákban tartja meg. (1870. apr. 27-én 3905. sz. a. semm. sz. hat.)