Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

130 sz. a. semm. sz. h.; a semmítőszék döntvény gyűjteményéből.) Midőn a biztosítás nem a váltótörvény, hanem a ptr. 338.§. alapján kéretik, azon körülmény, hogy a követelés igazolására felhozott okmány v ált ó , — a köztörvény szerinti eljárást és illetőséget ki nem zárja. Tehát váltókövetelésekre nézve is lehet köztörvényi uton biztosítást eszközölni. (1871. febr. 8-án 945. sz. a. semm. sz. h.) Feltétlenül marasztaló itélet alapján a nyertes felet illető azon jogra nézve, hogy biztosítást kérhesen, az itélet ellen alkalmazott perorvoslatnak miként leendő elintézése semmi befolyással, illetőleg felfüggesztő hatállyal nem bir. (1869. nov. 11-én 2109. sz. a. semm. sz. h.) Biztosításéi nem rendelhető, ha a kereseti követelést kimutató okirat annak idejében a kérvény mellett fel nem mutattatik. Az ily okiratnak teljes hitelűnek kell lenni; mi pedig nem az, ha az adós által tanúk nélkül aláíratott, de sajátkezű irása nem igazoltatott. (1869. sept. 17-én 1454. sz. a. semm. sz. h.) 340. §. Biztosítás módja. A ptrendtartásban engedélyezett biztosítást csak ingó vagyonra nézve lehet elrendelni. fl869. okt. 15-én 1535. sz. a. semm. sz. h.) A ptr. 340. §. szerint ingatlan javakra, — melyekre a zálogjog bekebelezése vagy előjegyzése, avagy a hol a telekönyvek még behozva nincsenek, a követelés betábláz ása által a biztosítási intézkedés czélja eléretik, — biztosítás elrendelésének helye nincsen. (1870. jul. 1-én 4288. sz. a. semm. sz. h.) A biztosítás a biztosítási követelést fedező összeg letétele által már foganatosítva van. A letett összegnek a biztosíttató kezeibe lett kiadása tehát a törvény intézkedését