Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

92 Midőn alperes az örökség erejéig lett elmarasztalva, maga az örökség misége és mennyisége azonban az ítéletben meghatározva nincs: ez esetben a végrehajtás elrendelhető' ugyan, az örökség erejéig, de annak foganatosítása előtt, a felek kihallgatása utján földerítendő, hogy az, ki ellen a végrehajtás intéztetik, örökölt-e valamit, és pedig mennyit azon hagyatékból, melynek erejéig elmarasztaltatott. (1869. aug. 14. 705. sz. a. semmítőszéki határozat.) Az örökség erejéig lett elmarasztalásnál, annak misége és mennyisége, ha a perben kifejtve, és az Ítéletben megállapítva nincs, előzetes tárgyalás utján levén megállapítandó, ennek elrendelésére nem lehet a végrehajtási kiküldött, hanem csak a végrehajtást elrendelő bíróság hivatva, amely köteles ez iránt a végrehajtás elrendelésekor egyúttal intézkedést tenni. (1870. april. 27-én 3592. sz. a. semm. sz. határozat.) 257. §. Egyezség. Az, ki mint meghatalmazott a perbeni védelemre megbízatott: ezen megbízatása folytán a tárgyalás alkalmával felmerülő birói egyezség megkötésére is jogosí ottnak tekintendő'. (1870. jul. 21-én 7398. sz. a. semm. sz. határozat.) 258. §. Kijavítás. A marasztaló Ítéletben előforduló név, illetőleg tollhiba, ha való is, birói figyelembe nem vehető, ha fölperes annak kiigazítását a 258. §. értelmében a végrehajtási kérelem beadása előtt nem eszközöltette. (1870. jun. 9-én 3821. sz. a. semm. sz. határozat.) Az első biróság határozatába becsúszott tollhiba ki"