Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. Pótfüzet 1934-ig (Budapest, 1935)

ü. — Kereskedelmi levelek. Az okirat íogailinának méghalározására jogszabály nincs. Tehát azt szóelemzes utján határozhatjuk meg. Ennek alapján pedig okirat miniden olyafti irat, amelyet valamely óikból irmaik. A levél — mint az irat — az okiratnak egyik alakja. Mert minden jogügyletről kiállítandó okiratot leint levéLailakbairii irni, a váltót is. a kötelezvényt is. Ezt éppen az ill. szaib. 59. tétel 4, pontjának a második bekezdése is kifejezésre juttatja az által, hogy ott arra a,z esetre intézkedik, ha ,,a levélalak váltó, kötelezvény stb. kiállítására használtatik." A levélalakban irt adásvételi szerződés pld. éppeni ugy okirat, mintáz ilyen alakban irt kötelezvény vagy váltó avagy az 59. tétel 4. pontjának második bekezdésében felsorolt többi irat. Az 59. tétel 4. pontjának első bekezdésében megköveteli többi követelmény fennforgása miellett az adásvételi ügyletről kiállító tt kereskedelmi levél mégis feltételesen illetékmentes, mig a második bekezdésben felsoroltaliról kiállított levélalaku okiratok feltetlenül illetékkötelesek. Ezekből látszik, hogy az 59. tétel 4. pántjának első és második bekezdése közti különbségnek a lényege nem az, hogy az együk esetben a levél okirat s a másikban nem, hanem aiz, hogy a levél mit tartalmaz? s a második bekezdés nem azt fejezi ki, hogy a levélalaku irat csak akkor okirat, amikor a levélalak az ott (felsoroltak (megírására használtaltlik, hainlcm azt, hogy az; csak akkor feltétlenül illetékkötelezettség alá eső okirat. Az 59. tétel 4. pontjának második bekezdésében! foglalt felsorolás pedig kizárólagos. A kir. közigazgatási bíróság a 126. sz. jogegységi döntésben is annak az álláspontnak adoilftl kifejezést, hogy /az 'olyan jogügyleti tartalom, amely az 59. tétel 4. pontjának második bekezdésében felemlítve nincs, „a levél formájú okirat" illetékmentességére befolyást nem gyakorol. Az ill. dijj. 59. tétel 4. pontjának második bekezdésében pedig a feltétlen iileitékkötelezettséget maga után vonó okiként nincs felemlítve, sem az, hogy a leveliben tulajdonjogfenilarlása, sem az, hogy a vételárnak jelzálogi biztosítása, sem pedig az, hogy a jogügyletből származó perekre nézve bírói hatáskör vagy illetékesség — iránt foglaltatik kikötés. Azért ily kikötések a kereskedelmi levelet — ha annál a feltételes illetékmentesség egyéb fel tétellei megvannak — feltétlenül illetékkötelesekké nem teszik. Az — ami az ellenkező álláspontot elfoglaló határozatok indokolásának lényegét képezi — hogy ily kikötések érvényessége szempontjából, egyes jogszabályokban okirat kívántatik, a fentiek mellett, lényegét veszíti. 172. sz. jogegységi (1932). 27