Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — A fizetési meghagyás. fekvő és B. K. özvegyi haszonélvezete alatt álló fekvőség most nevezettnek halála után el fog adatni. — Ezen szerződés után a szerződő felek terhére előírt és ezúttal panasz tárgyává nem tett százalékos illetéken kívül, panaszos terhére 52 K bírság, amelyet a pénzügyigazgatóság méltányosságból 5 K-ra leszállított, azért lett kiszabva, mert panaszos a mondott szerződós után fizetendő illetéket az okiraton bélyegjegyekben leróni elmulasztotta. — Minthogy azonban az illetékszabályok 4. §-ának 3. pontja értelmében az értékszázalék alá eső jogügyletek után járó illeték 56 K-ig bélyegjegyek használata által csak ingóságoknak élők közti ajándékozásánál, ingóságokból álló bíróilag vagy kir. közjegyzők által tárgyalt hagyatékoknál rovandó le; és minthogy az illetékezés alá vont okirat, az abban foglalt fentebb részletezett megállapodásoknál fogva nem esik az illetékszabályok most idézett rendelkezése alá, mivel abban öröklési jogról való lemondás ellenében, tehát nem visszteher nélkül eszközölt vagyonátruházás iránt létrejött öröklési szerződés foglaltatik, panaszos az ezen szerződés után járó illetéket magán az okiraton bélyegjegyekben leróni nem tartozott, s így tőle bírság fizetését követelni annál kevésbé lehet, mivel ő a mondott okiratot illetékkiszabás végett az előírt határidőben bemutatta. 520. sz. ejh (1903). A fizetési meghagyás. (46. §.) A kir. államkincstárnak az illetékhez exlex idején is jogos igénye van, de azt a kir. kormány csak a meghozott költségvetési vagy az azt pótló felhatalmazási törvény (indemnyti) alapján követelheti. A kir. államkincstárnak joga az illetékhez nem a költségvetési törvényeken, hanem az 1868:XXIII. tc. által törvényesített szabályokon és ezeket módosító vagy pótló későbbi törvényeken alapszik. A költségvetési törvény csak felhatalmazást ad meghatározott időre a kormánynak, hogy az államkincstárnak jogát gyakorolja, vagyis az illetékeket, amelyekhez az államkincstárnak a fennálló törvények alapján joga van, beszedhesse és felhasználhassa. Ebből önként következik, hogy a költségvetési törvény hatályának megszűntével nem az államkincstárnak joga, hanem csakis a kormánynak a jog gyakorlásához szükséges felhatalmazása szűnik meg, s hogy az újabb felhatalmazási törvény alapján a kormány az államkincstárnak nemcsak azon jogait gyakorolhatja, amelyek ez újabb törvény meghozatala óta keletkeztek, hanem gyakorolhatja az államkincstárnak az illetékekre vonatkozó törvényeken alapuló minden jogát, tekintet nélkül arra, vájjon e jogok a már hatályukat veszített korábbi költségvetési törvények idejében vagy aikár oly idő alatt keletkeztek, amidőn azokat felhatalmazás hiányában gyakorolni jogosítva senki sem volt. Hogy 84