Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. elsősorban való fizetési kötelezettség az illeték elvállalása alapján a szószerint. idézett rendelkezések szerint csak magukra a szerződés megkötésében résztvevő felekre vonatkozik, azokra a felekre, akiket a fizetési kötelezettség az illetékszabályok értelmében kii-, lönben is terbel, örököseikre azonban, akik már nem az illetékszabályok értelmében, -hanem csak a jogutódlás magánjogi következményekép volnának terhelhetők, ki nem terjed. — A kérdés szövege szerint pedig a vevő meghalt, hiányzik tehát az a személy, akivel szemben az elsősorban való fizetési kötelezettség az idézett rendelkezések alapján érvényesíthető lenne. — Az eladóval szemben tehát előáll az egyetemleges kötelezettségnek minden sorrendtől és kivételtől független esete, az az eset, amikor az eladó az egyetemlegesség jogi természetéből folyólag az illetéket feltétlenül fizetni tartozik s amikor a kincstár vele szemben szabadon érvényesítheti követelési jogát anélkül, hogy előbb a vevő örökösei ellen kellene fordulnia. — Ennek a felfogásnak pedig teljesen megfelel az illetékkezelési utasítás 89. 5. pontja után következő bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy ily esetben, amikor a kincstárnak az örökösök ellen a polgári bíróság előtt per útján kellene eljárnia, előbb a közigazgatási úton kötelezhető eladó ellen kell a követelést érvényesíteni. 86. sz. jogegységi. A csere útján belföldi ingatlanáért külföldi ingatlant szerző magyar honos a belföldi ingatlan szerzésétől járó illetékért felelősséggel nein tartozik. A panaszos, meg M. J., M. M. és M. D. cserébe adták csonkamagyarországi ingatlanaikat Cs. Ö.-nek elszakított területen levő ingatlanaiért. — Az állampénztár a panaszost a belföldi ingatlanok bevallott értéke után megállapított csereügyleti illeték egész összegének a megfizetésére kötelezte. — A fizetési meghagyást helybenhagyó pénzügyigazgatósági végzést a panaszos azért tartja sérelmesnek, mert ő csak az általa cserébe adott ingatlanokra eső illetékért felelős és mert a pénzügyigazgatóság nem vette figyelembe, hogy a csereügylettől a román pénzügyi hatóság is vetett ki reá illetéket. — A panaszt jogosnak kellett elismerni. — Az 1918:XI. tc. 22. §-ának abból a rendelkezéséből, amely szerint a belföldi ingatlan átruházása mindig illeték alá esik, a külföldi ingatlan átruházását ellenben illeték alá vonni egyáltalában nem lehet, okszerűen következik, hogy az említett törvény 63. §-ában levő azt a rendelkezést, amelynek értelmében csak az egyik cseretárgy értéke után jár az illeték, belföldi ingatlannak külföldi ingatlannal való elcserélésére alkalmazni nem lehet, hanem ilyen esetben mind a két állam a területén levő ingatlannak teljes értéke után követelheti az illetéket. — A belföldi ingatlannak csere útján történt megszerzésétől járó illetékért, vagyis a mind a két cseretárgy ér66