Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)
V. — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. vevő tartozik fizetni. — Ugyanez a pont, valamint az 1883:XLIV. tc. 95. §-ának utolsó előtti bekezdése az érvényesítés sorrendjére nézve is tartalmaznak bizonyos rendelkezéseket; ezek a rendelkezések azonban csupán a szerződés megkötésében résztvevő azokra a felekre, akiket a fizetési kötelezettség az illetékszabályok szerint különben is terhel, tehát csak az eladóra és vevőre vonatkoznak. — Ezek a rendelkezések tehát nem érintik a kérdésben harmadik tulajdonosnak nevezett új szerző kötelezettségét, — de különösen azt nem lehet ezekből a rendelkezésekből következtetni, hogy az új szerző fizetésre kötelezett adóssá válnék. — Az új szerző az 1883:XLIV. tc. 95. §-a első és második bekezdése szerint felelős ugyan az illetékért, de csak mint dologi kezes és csak azt tartozik tűrni, hogy az illeték a birtokába jutott ingatlanból behajtassék. — A kezesi minőség pedig egyenesen kizárja azt, hogy a kincstár mint hitelező a fizetésre személyileg kötelezett adós, az eladó helyett elsősorban a csak kezéskép szereplő új szerző ellen legyen köteles követelését érvényesíteni. 85. sz. jogegységi. Ha az ingatlan dolog vevője a megvett ingatlan tulajdonát bírói árverés következtében elvesztette és egyéb vagyon hátrahagyásával meghalt, abban az esetben is, ha az illeték fizetését az eladó szerződésileg magára nem vállalta, az adásvevési illetéket előbb az eladótól, nem pedig a vevő örököseitől kell követelni. Az ingatlan adásvevés után járó illeték fizetése iránti kötelezettség felől az illetékszabályok 95. §. 4. pontja rendelkezik, amely szerint a készpénzben fizetendő illeték lerovására köteleztetnek: „kótoldalúlag kötelező jogügyleteknél mindkét szerződő fél egyetemlegesen, de ha az egyik fél az illeték fizetését magára vállalta, elsősorban ez, ha pedig a szerződós az illeték fizetése iránt külön megállapodást nem tartalmaz, vagyonátruházásoknál elsősorban az ingatlan tényleges birtokosa". — Kapcsolatban áll ezzel a ponttal az 1883:XLIV. tc. 95. §-ának utolsóelőtti bekezdése, amely szerint: „az ingatlant terhelő illetékek a tényleges birtokos által fizetendők; ha azonban az illeték fizetését az illeték tárgyát képező ügylet határozmányai szerint oly szerződő fél vállalta magára, kit az illetékszabályok értelmében különben is fizetési kötelezettség terhel, az illeték elsősorban mindig ezen féltől követelendő". — Az általános szabály tehát az, hogy az adásvevési illeték fizetésére az eladó és vevő egyetemlegesen vannak kötelezve. — Az idézett határozmányok ezzel az általános szabállyal szemben kivételes rendelkezéseket is tartalmaznak ugyan, de a kivételes rendelkezések csupán az érvényesítés sorrendjére vonatkoznak ós egyebekben az eladó és vevő egyetemleges kötelezettségét nem érintik és meg nem szüntetik. — Az itt vitás esetben azonban a kivételes rendelkezéseik alkalmazásának helye egyáltalán nem lehet. — Egyrészről, mert az 5 65
