Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Illetékkötelezettség keletkezése. esetre kirendelt ügygondnok fellebbezésében azt vitatta, hogy a szerződés jogról való lemondást tartalmaz, mely után III. fok. mellett a visszteher összegét figyelembe véve, az illeték G. Ágoston ellen előiratott, örökösödésnek esete pedig fenn nem forog, annál kevésbé, mert az utóhagyomány helyébe a megváltási összeg nem lépett, azt nem helyettesíti, annak jogi természetével nem bir. A fellebbezés szerint ez az illeték a kiskorúaktól annál kevésbé követelhető, mert a szerződésben az illeték fizetését G. Ágoston vállalta magára. A m. kir. pénzügyigazgatóság a fellebbezés kérelmét elutasította, mert panaszosok az utóhagyomány birtokába a kikötött idő előtt jutottak, tehát az örökösödési illeték a hagyomány után megszabandó volt és az illeték is esedékessé vált. Azt a kifogást pedig, hogy az illetékfizetési kötelezettséget G. Ágoston vállalta át. a panasszal megtámadott végzés azért hagyta figyelmen kívül, mert a szerződésnek ez a pontja csak a szerződós után járó illetékre, nem pedig az örökösödési illetékre vonatkozik. Ügyfél panaszában az utóbbi kifogásának elejtése mellett ugyanazon indokok alapján az illeték törlését kéri. A szerződés címe és fentismertetett szövege egyaránt használ olyan kifejezést, mely arra engedne következtetést, hogy az utóhagyományi jog megszűnt, a várományosok már most kielégíttettek, de olyanokat is, melyekből még az következik, hogy az utóhagyomány még fennáll, a várományosok jogain változás nem történt, annyi azonban kétségtelen, hogy a szerződés rendelkezései azt a jogviszonyt, mely az előhagyományos és az utóhagyományosok között volt, a továbbiakra nézve még az öröklési rend legkisebb részletéig fentartotta és egyedül azt a változtatást eszközölte, hogy az utóhagyomány eddigi tárgyát — a házat — felcserélte újjal, a 30.000 frt-tal és így a szerződéssel ugyanaz a jogviszony állott elő, mintha mindjárt az osztályos egyességnél az érdekeltek fentartották volna ugyan a végrendeletben szabályozott hagyományt utóöröklési joggal terhelve, de a ház helyett a hagyomány tárgyául 30.000 frt tőkét jelöltek volna ki. — Panaszosoknak az a védekezése tehát, hogy az utóhagyományosok igényei megváltattak volna és azok létezni megszűntek volna, hogy e helyett ők ellenértéket kaptak, — téves, mert azt az ellenértéket sem ők nem kapták meg, azzal szabadon nem rendelkezhetnek, sem az a kérdés, hogy fognak-e örökösödni az ő gyermekeik vagy épen M. E. vagy gyermekei, el nem dőlt, azoknak öröklési igényei tehát a végrendeleten alapuló jogai ép úgy fennállanak, mint eredetileg fennállottak. Ennek dacára azonban a panasznak egészben helyt adni és az illeték törlését elrendelni kellett, mert az előadottak szerint a végrendeleten alapuló hagyományt panaszosok meg nem kapták, az mint utóhagyományi igény még ma is fennáll, dacára annak, hogy a hagyomány eredeti tárgya más értékkel van helyettesítve. A m. kir. pénzügyigazgatóság indokolásának téves volta a már előadottakon kívül kitűnik abból is, hogy 55